Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára második kötet (Budapest, 1883)

Kydey de eadem alys absentibus homo noster ad prefatum conventum ecclesie de Zenthiog accedendo, ammoneat eundem dicatque et committat eidem verbo nostro regio, ut ipse paria pretactarum literarum suarum statutoriarum, ut dicitur super premissa statucione dicte possessionis Apathy per predictum Johannem de Karol extractarum, dictis exponentibus quos ipsa possessio cum eodem Johanne communiter concernere asseritur, dare et concedere debeat et teneatur ; qui si fecerit benequidem, alioquin eundem conventum contra annotatos exponentes nostram personalem evocet in presenciam ad terminum competentem racionem superinde redditurum; et post hec huiusmodi ammonicionis et evocacionis seriem cum nomine ammoniti et evocati, terminoque assignato eidem nostre personali presencie fideliter rescribatis. Datum Bude, feria secundapost festum Decollacionis beati Johannis Baptiste, anno domini Millesimo quadringentesimo septuagesimo nono.*) Nos igitur mandatis vestre serenitatis in omnibus obedire cupientes ut tenemur, unacum prefato Petro de Kyde homine vestre serenitatis nostrum hominem videlicet discretum Stephanum presbiterum rectorem altaris beati Gerardi martiris in dicta ecclesia nostra fundati ad premissa fideliter peragenda nostro pro testimonio transmisimus fide dignum, qui tandem exinde ad nos reversi nobis concorditer retulerunt, quomodo *) A királynak ez idéző parancsolatjából az tűnik ki, hogy a szentjogi convent, vagy legalább annak kiküldött embere az iktatásnál csalárdul járt el, az iktató levél kiadása körűi elkövetett hamisságban pedig okvetetlenül maga a convent is bűnös. Az ügy lefolyása a következő : Mátyás 1479. jnnins 3-án adományozza Károlyi Jánosnak (1. íöntebb 290. sz. a.) Apáti birtokban a királyi jogot, s ugyanezen napon iktató parancsot is küld a szentjogi conventre. Az iktatás ellenmondás nélkül megtörténik (1. föntebb 293. sz. a.) s a convent privilegialis levelet ad róla Károlyi Jánosnak. Azonban az egész eljárás hamissággal teljes, mert János úr királyi embernek egyik szolgáját adta ki, a convenu tanút pedig hogy fel ne ismerhessék, világi ruhákba öltöztetve szerepeltette az iktatásnál ; ily furfanggal törekedvén az atyafiak várható ellenmondását kijátszani s egyedül magát iktatni a birtokba, A csalást a többi Károlyiak, kiket Apáti birtokjoga csak úgy illetett, hamar észrevették s panaszt emeltek a király előtt, a ki nem is késett a törvényes eljárást a convent ellen megindítani. A pörös atyafiak hamar egyezségre jutottak, de hogy a convent ellen megindult actio hogyan folyt le, és mi eredménynyel végződött ?, nem tudjuk ; nem lehetetlen azonban, hogy Mátyás 1486-ik évi azon rendeletének, mely a szentjogi conventet pecsétjétől megfosztotta s mint hiteles helyet megszűntette, egyik oka épen a tárgyalt esetben rejlett. V. ö. Corpus Juris Hung. Mathiae I. Deer. VI. art. 59., és Uladislai II. Deer. III. art. 11.