Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára második kötet (Budapest, 1883)

mind nem lehetett, Szabolcs megye alispánját és eskütteit, fölebbezés esetére pedig a királyi kincstartót, az egri válasz­tott püspököt rendelte ki bírákúl. ] ) Általában Mátyás ural­kodása a vitéz és serény Károlyiakra, és általuk az egész csa­ládra kedvező volt; a család hatalma, befolyása, vagyona, mindig emelkedőben voltak alatta, s bizonyára hálás kegye­lettel írta fel a XVI-ik században valamelyik Károlyi, Mátyás egyik oklevelére a családi levéltárban e szavakat: Jó emléke­zetű' urunk Mátyás király levele, -) A Károlyiak birtokaikat, azon ősi birtokokat, melyeket még a Kaplyon nemzetség révén bírtak, mindez idő alatt nemcsak megőrizték, hanem kezdettől fogva újakkal is sza­porították. Szatmár megyében egyes birtokok: Apáti, Mada, Csaholy, Bere, Kozár és Vitka, Bereg megyében Muzsaj, mind ez időbeli szerzemények. De minden más birtokszerzés felett főbb gondjuk volt a család központi birtokának Károlynak emelésére. Láttuk hányszor nyertek vásárjogot számára, mint gondoskodtak arról, hogy jobbágyok akárhonnan is akadály­talanul költözhessenek oda, miként építettek és népesítettek benne egész utczákat, és miként emelt a család egyik tagja Mátyás alatt Károlyban várszerű kastélyt, mely a következő századok viharaiban néha csakugyan vár-szolgálatot is tett. Fájdalom, hogy ezen időszakból, a XIV. és XV-ik szá­zadból, a család belső házi életéről, magán műveltségi viszo­nyairól, neveltetésükről, stb. majdnem semmi tudósítás sem maradt reánk. A nehéz viszontagságok közt, melyeken a csa­ládi levéltár annyi század alatt keresztül ment, különösen a XVII-ik században, ha volt is ilyen, elveszett, és bizonyára azok a levelek, melyek nem birtokviszonyokra vonatkoztak, első sorban a missilisek, mint „literae nullius valoris" legke­vésbbé őriztettek meg. Midőn itt, az Oklevéltárunk által eddig felölelt kor­szak határánál a család történeteinek elbeszélésében is megállapodunk, ide iktatjuk még — némi tájékozásul — a gróf Károlyi család leszármazási tábláját, s egy kissebb táb­lát, mely a közös törzsből a Csomaközi, Bagosi és Vetési csa­') Lad. I. nro. 239. Ez oklevél nagymérvű csonkasága miatt nem volt ki­adható Oklevéltanunkban. 2 ) K. Okit. II. k. 463.1.

Next

/
Thumbnails
Contents