Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára első kötet (Budapest, 1882)

dakozásí alatt való dolgok folyása — írja említett önéletírásában — egész históriát foglalna magában, kire se időm se alkalmatosságom se tudományom nem lévén, magamat fárasztanom nem lehetett, hanem fiamra marad egy nagy fejér leveles ládám teli levelekkel, melyeknek csak indexe másfél rész papiros, azokból 9 esztendeig való folyását azon hadakozásoknak 1703. júliustól 1710. novemberig bőven megtalálja és tapasztalja." Ezen levelek — Rákóczitól, Bercsényitől, és koruk más nevezetes szereplőitől -— képezik történelmi tekintetben a levéltár legbecsesebb részét, mint az eddigi publicatiók is bizonyítják. Károlyi Sándor idejétől hosszú ideig majd a Sándor gróf által vásárolt Surány-Megyeren, majd az ősi birtokon Nagy-Károlyban őriztetett a levéltár, és csak a múlt század végén, 1796-ban hozatott Pestre; az előbbi helyeken Nádudvary és később Udvarhelyi Márton, Pesten 1796-tól kezdve Thalabér László voltak a levéltárnokok, 1822-ben pedig rendszeres levéltárnokká Waltherr László később a m. tud. akadémia tagja, egy ép oly tudományosan képzett férfi, mint példány becsületességü és hüségü hivatalnok, neveztetett ki. Az ifjú grófok a legjobbak közül válogatták meg környezetüket. Waltherr mellett a 30-as és 4o-es években barátja Bártfay László volt György gróf titoknoka és ügyvéde, kinek háza a fővárosban fejlődő magyar irodalom, tudományosság és politikai élet akkori legjelesbjeinek irodalomtörténetileg is nevezetes találkozó helye volt hosszú éveken át. Az 1838-iki nagy árvíz a levéltárat a Képíró-utczában a Kiss-féle házban érte. A hü levéltárnok a legnagyobb veszedelemben sem volt rávehető, hogy a gondjaira bízott levéltárat elhagyja. Kétségbeesett nejének kérelmére György gróf mentette meg, dereglyéken szállítván el b. Vesselényi Miklós és b. Podmaniczky János kísére-