Gróf Károlyi Mihály programbeszéde a Kápolnai kerület választóihoz

Ezeket a szomorú adatokat, ezeket az elvitázhatlan tényeket én is csak azóta tudom kellően mérlegelni, amióta szerencsém van társelnöke lenni a közművelődési tanácsnak, amely voltaképpen az összes magyar közművelődési egyesületeknek szövetsége. Ha Magyarországot csupa magyar lakná, vagy ha a nemzetiségek olyan magyar érzelműek volnának mint teszem azt a svábok, egy perczig sem idegenkedném a legdemokratikusabb választói jogtól, mert a szocziálizmustól, mint ahogy azt már több ízben hangoztattam, nem félek. Ezért a választási jognak kiterjesztését én is óhajtom, de nem általánosan, mert ebben az egy kérdésben Tisza gróffal egy nézeten vagyok és azt tartom vele együtt, hogy ezzel a magyar fajnak jogos sz uprem ácz i áj át ko czkázt atnók. Ami a 48-at és 67-et ma elválasztja, az voltaképpen az az alapgondolat, hogy míg a legtöbb 67-es a jelenlegi állapotnak egy be nem látható, meg nem határozott időig való fenntartását kívánja, addig a 48-asok a fejlődésben látják az üdvösséget. És ha igaza is van Tisza grófnak abban, hogy a 48-asok a koaliczió ideje alatt tulajdonképp csak olyanokat követeltek, melyek a 67-es törvények keretébe belefértek, — nincs igaza akkor, mikor ebből a tényből azt a következtetést vonja le, hogy a 48-asok elveiket feladták.