Gróf Károlyi Mihály programbeszéde a Kápolnai kerület választóihoz

félnek, — az országnak — teljes megalázásával lesz megkötve, lehet-e józanul hinni, hogy egy ilyen béke akár őszinte, akár tartós legyen? •• Mondjunk le — a munkapárt szerint — köz^ jogi követelményeinkről, mert azok meddők; mondjunk le az önálló vámterületről; mondjunk le a külön bankról; mondjunk le összes közgazdasági követelményeinkről, mert ezek időszerűtlenek! És ha minderről lemondtunk, —- az ellenérték ezért az a kétes remény, hogy a korona és a nemzet között a béke esetleg helyre fog állani és akkor kegyesen meg lesz engedve a hű magyar alattvalóknak, hogy tovább tengődjenek! De a fejlődésről, még annak vágyáról is mondjunk le! Hát tisztelt Uraim, én nem kételkedem Tisza grófnak jóhiszeműségében és őszinteségében, de abban igenis kételkedem, hogy meg tudja Ítélni, milyen mély meggyőződéssel, elszántsággal és szívóssággal akarja a közvélemény azt a lealázó és minden fejlődést bénító viszonyt megváltoztatni, amely minket a kiegyezési törvény daczára a valóságban Ausztria gyarmatává alacsonyít le. Míg Tisza gróf legalább férfias őszinteséggel a lemondást, a teljes leszerelést tartja szükségesnek az ország érdekében, és mindazokat a jelszavakat, melyek némileg tetszetősebbé tehetnék az ő sivár programmját, messze eldobja magától azért, mert őszintesége tiltakozik az ilyen fogások ellen, — addig egy másik