Kimutatás néhai gróf Károlyi Sándor és felesége, gróf Kornis Clarisse által Újpesten és Istvántelken létesített jótékony intézmények 1914. július 1-től 1915. deczember 31-ig való működéséről (Budapest, 1916)

tabb buzgósággal működtek is közre, a gyűjtések terén nem sikerült oly eredményt elérni, mint az előző években. De ha az eredmény anyagilag kisebb volt is, sok igazi nyomor nj^ert a segélyezés útján enyhülést. Segélyt 360 szegény kapott, és pedig 800 korona készpénzt, 122 pár czipőt, 58 drb női öltönyt, 4 drb téli kendőt, 13 drb férfiöltönyt, 121 drb más ruha- és fehérneműt, több feldíszített karácsonyfát a fák alatt különféle ajándékokkal, 400 métermázsa kőszenet, 150 métermázsa fát, továbbá burgonyát, lisztet, darát stb. Ezen segélyekhez hozzájárultak: az újpesti templom Szent Antal-perselyéből dr. Varázséji Béla prépost-plébános 700 koronával, Balogh Elemér 100 K, Weisz Manfréd 50 K, gróf Csáky Károly váczi püspök úr őnagyméltósága 30 K, dr. Glattfelder Gyula csanádi püspök úr 20 K, Jarosch Ferencz 10 K, gyűjtésekből pedig 315 K folyt be. Készpénzen kívül számosan ruhaneművel s egyéb adományokkal segélyezték az egyletet. «STEPHANEUM» AGGOK MENHELYE. Ezen intézetet gróf Károlyi Sándor életének utolsó éveiben létesítette a mindenkitől elhagyott aggok gyámolítására; édes atyjáról nevezte el és 1905 szeptember 14-én adta át a nyilvánosságnak. Rendeltetésének nemességét és áldásosságát talán csak az érti meg igazán, a ki járt benne. Lakói valamennyien törődött, legalább 60 évet élt aggok, legtöbbjüknél azonban bátran számíthatók az évek kétszeresen is. Küzködés az élettel, testet-lelket megőrlő munka s mindamellett nélkülözés, sokszor súlyos csapások: a múltjuk; tehetetlenség, rokkantság, betegség, családnélküliség: a jelenük, hogy nem csoda, ha vágynak a jövőre. Ezeknek épült a Stephaneum.