Kimutatás néhai gróf Károlyi Sándor és felesége, gróf Kornis Clarisse által Újpesten és Istvántelken létesített jótékony intézmények 1914. július 1-től 1915. deczember 31-ig való működéséről (Budapest, 1916)

A benn ápolt betegeken kívül sok volt évenként a bejáró beteg is, kik a kórházban ingyenes kezelésben részesültek. A kórházzal kapcsolatban népkonyhát is létesítettek, mely a hét téli hónapban naponkint húsz szegényt lát el élelemmel. Karácsonykor pedig a kórház 50 szegényt ruház fül. A jótékonyságnak eme utóbbi két módja a kórház működését igen üdvösen egészíti ki. Működése 1914 július i-től 1915 deczember 31-ig. A kórház az elmúlt másfél évben nemcsak több ezer polgárnak nyújtott segítséget, hanem számtalan derék magyar harczos is nyerte vissza falai között egészségét. Hogy a hazafias czélt, a katonák ápolását, minél nagyobb mértékben lehessen szolgálni, rögtön a háború kitörése után berendezte a vezetőség a többféle emberbaráti czélt szolgáló Clarisseum nevű telep összes épületeit és azoknak összes helyiségeit sebesült és gyengélkedő katonák befogadására. Eként ez a telep a kórháznak mintegy hadi mellékkórházává vált. Az itt elhelyezett ágyak száma 175, a kórházban pedig átlag 50 ágy van kizárólag katonák részére fenntartva. A műtétet igénylő s általában súlyosabb sebesülteket és betegeket a kórházban, a többieket pedig a Clarisseumban kezelik. 1914. évi szeptember hó 11-én érkeztek az első sebesültek s azóta állandóan több-kevesebb katonát ápol a kórház. A háború a kórház orvosainak nagyrészét a harcztérre szólította, úgy, hogy csak két orvos maradt ott vissza. Kívülük több önként jelentkezett orvos és orvosnövendék buzgólkodik az orvosi teendők ellátásában. Az ápolást ezen idő alatt is úgy a kórházban, mint a ki segítő-kórházban a Paulai Szent Vinczéről nevezett szerzet nővérei látják el éspedig számra nézve a kórházban húszan, a kisegítő-kórházban pedig huszonnégyen.