M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)
AZ 1945-ÖS FÖLDREFORM
ten, hogy 1946 januárjában megindult a svábok kitelepítése (1946 szeptemberéig lényegében be is fejeződött), és 1946 áprilisában megjelent az 1946 : IX. tc., az úgynevezett telepítési törvény. 65 A törvény értelmében 1946 tavaszán ismét megindulhatott s egyben átgondoltabbá, tervszerűbbé vált a telepítés rendkívül sok gondot, körültekintést igénylő munkája. Jelentős mértékben javította a helyzetet, hogy a törvény értelmében a Népgondozó Hivatal helyett a telepítés munkálatait is átvette az Országos Földbirtokrendező Tanács. A sváb községekbe települt újgazdák helyzete még jó néhány évig azonban igen küzdelmes volt. Éveket vett igénybe, míg gazdaságilag, politikailag, társadalmilag gyökeret tudtak ereszteni az új környezetben. De erőt adott nekik az a tudat, hogy földhöz jutásuknak ez volt az egyetlen lehetséges útja. Elenyészően kevés azoknak a száma, akik nem vállalták a küzdelmet, inkább lemondtak a földről, és visszaköltöztek régi falujukba. A település azonban, bár kétségtelenül a legkomolyabb hozzájárulás volt a földhiány leküzdéséhez, nem tudta azt maradéktalanul megszüntetni. Az alföldi, az északi megyék községeinek gondján csak könnyített a telepítés, de nem oldotta meg. Nincstelen családok ezrei vártak még mindig a földre. A földhiány áthidalására a földigénylő bizottságok sok mindent megpróbáltak a maguk hatáskörén belül is. Nagy érdemük, hogy a megoldást nem a juttatott földek túlságos elaprózásában keresték. Ilyen törekvéssel csak igen elvétve találkozunk, s jellemző, hogy ezt a gondolatot általában ott sem a szegényparasztok képviselték, s mögötte mindig valami más, s nem a földreform érdeke húzódott meg. Csanádapácán például 1945-ben nagy izgatás folyt a föld további felosztása miatt. Néhányan személyi és pártérdekből helytelenítették a kiosztást és nagy demagógiával követelték az újrarendezést. A helyi SZDPelnök hangoztatta mindenekelőtt: „a földet újra fel kell osztani, ha 200 négyszögöljut is egy embernek". 66 Az ilyen fajta megnyilatkozás azonban országosan igen ritka jelenség volt. A jellemző az volt, hogy a szegényparasztok az ilyen irányú, esetleg felülről jövő kezdeményezéssel szemben is a leghatározottabban felléptek. Törökszentmiklóson például a földigénylő bizottság - összefogva a nemzeti bizottsággal - 1945. július 21-én a következő határozatot hozta ebben az ügyben: „Elnök javasolja, hogy a nemzeti bizottság határozatilag mondja ki azt, hogy a földet úgy politikai, mint helyi okokból semmi körülmények között sem szabad újra osztani. Annak idején a földigénylő bizottságnak az volt az intenciója, hogy öt hóidnál kezdi házaspáronként a földek kiosztását, s ez családtagonként egy-egy holddal növekszik. 15 kat. hold földet a mintegy 1700 igénylő közül csak kb. 40-en kaptak. A nagy átlag hat-tíz kat. hold között kapott földet. A bizottságot ezen mérték megállapításánál az vezette, hogy a mi vidékünkön a háromholdas minimum semmi körülmények között sem elégséges életképes, egészséges kisbirtok alakítására, és inkább maradjon néhány száz 65 Magyar Törvénytár. 1946. évi törvénycikkek. 1946 : IX. tc. " ÁL Szeged. Földhivatali iratok. Csanádapáca 8672/946.
