M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

AZ 1945-ÖS FÖLDREFORM

BEVEZETÉS Az újabb hazai és külföldi kutatások nyomán elég világosan áll előttünk, hogy Kelet-Európa relatív elmaradottságát alapvetően a nyugat-európaitól eltérő agrárfejlődése határozta meg. Amíg a gyarmatosító, tőkehalmozó, iparosodó nyugati országokban a polgári tulajdonviszonyok, a tőkés bérleti rendszer, illetve még a feudális viszonyok között is a pénzjáradék forma, addig Kelet-Európában a roboton alapuló majorsági gazdálkodás, a primitívebb és kötöttebb munka- és terményjáradék forma: a „jobbágyság második kiadása" vált uralkodóvá a XVI-XVIII. században. A Nyugat- és Kelet-Európa közötti - az utóbbira nézve fölöttébb előnytelen - munkamegosztás mintegy második lépcsőfokon megismétlődött a Habsburg-monarchia keretei között; az iparosodottabb osztrák-cseh tartományok és az agrár-Magyarország viszonylatában. A Habsburg-monarchia gazdasági struktúrája és államrendszere kedvezett a magyarországi feudális nagybirtok fennmaradásának, illetve a mezőgazdasági árutermelésen alapuló lassú, vontatott kapitalizálódásnak. Ugyanezek a viszonyok egyúttal erősen gátolták a jobbágyság antifeudális harcát, felszabadulását, polgárosodását még a XIX. század derekán is, amikor a kapitalizmus ellenállhatatlan fejlődése napirendre tűzte a polgári átalakulás megvalósítását. Az 1848-as polgári forradalom megszüntette Magyarországon a jobbágyföldesúri viszonyt, földtulajdonhoz juttatta a jobbágyokat, eltörölte az úrbéres terheket, a robotot, a dézsmát. Mivel azonban hazánkban ezt a polgári forradalmat számottevő polgárság híján a gazdasági átalakulásban ugyan érdekelt, de feudális osztály, a - feudális földbirtok, a feudális szolgáltatások és kiváltságok megőrzésében érdekelt - középnemesség vezette, a forradalom csak lebontotta a feudális kereteket, de nem söpörte azt el minden tartozékával együtt. így az egész jobbágyságot felszabadította ugyan a földesúri függés alól, de földet csak a volt telkes jobbágyoknak adott. A zsellérek tömegei, akik föld nélkül szabadultak, így csak jogilag váltak szabaddá, gazdasági helyzetük mit sem javult. A forradalom első, sokat ígérő - de az ígéretből csak nagyon keveset beváltó - időszaka után a parasztság országszerte önálló, demokratikus követelésekkel lépett fel: a még érvényben maradt feudális szolgáltatások eltörléséért,