M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

AZ 1945-ÖS FÖLDREFORM

kínos vitákon ment keresztül - melyre, ha van elegendő felosztható föld, soha nem került volna sor -, amelyben helyes és helytelen döntések születtek, s hosszú időbe került, míg valamennyire is megfelelő formában elintézést nyertek. Az iparosok földigénylésének elbírálása országosan a felosztható föld mennyiségétől függött. A statisztika bizonyítja, hogy azokban a megyékben, amelyekben viszonylag több volt a felosztható nagybirtok, jóval nagyobb a földhöz juttatott iparosok száma és területi részesedésük, mint a nagybirtokkal kevésbé rendelkező megyékben. így például míg Hajdú megyében 270 iparos kapott mindössze 485 kat. hold földet, Békésben 310 iparos 376 kat. holdat és Csongrádban 300-an 386 kat. holdat, addig az ugyancsak tiszántúli Szabolcs megyében, ahol aránylag több volt a felosztható föld, már jóval több - 925 - iparos részesült földjuttatásban 2399 kat. holddal. Az már természetes, hogy a földhiánnyal nem küzdő dunántúli megyékben, ahol a kiosztásra kerülő földek kielégíthették a jogos földigényléseket - sőt más vidékről jövő nincsteleneket is képesek voltak felszívni - a földhöz juttatott iparosok száma is lényegesen nagyobb volt. Mint szélsőséges esetet említjük meg, hogy például a Tolna megyei Tengelic község földigénylő bizottságát azért részesítette figyelmeztetésben a megyei földbirtokrendező tanács, azért utasította vissza átjavításra felosztási tervezetét, mert - amellett, hogy hiányosan volt összeállítva - iparosokat is nagymértékben számításba vett a juttatásnál.

45 Fejér megyében pl. 938-an kaptak 2738 kat. holdat. Veszprémben 912-en 2334 kat. holdat és Somogyban 1870 iparos kapott összesen 4787 kat. hold földet. Nézzük meg mindezt az alábbi országos vetületben.

46 Anélkül, hogy e kimutatás további, részletes elemzésébe bocsátkoznánk, szembetűnő, hogy Dunántúlon közel kétszer annyi iparos kapott földet, mint az Alföldön, a hofdak számát tekintve is több mint a kétszeresét kapták az alföldi juttatásnak. Ez természetes bizonyítéka annak, hogy az iparosok földhöz juttatása az elveken túl mennyire a felosztható földeknek volt alárendelve. Ezért tudták Dunántúlon az uradalmakban dolgozó iparosoknak a Tiszántúlon élőknél lényegesen nagyobb számát is kielégíteni. A földhiány sok gondot okozott a hazatérő katonák miatt is. A földreformrendelet végrehajtási utasítása - mindenekelőtt éppen a hazatérő katonákra gondolva - elrendelte a felosztandó földek 10-15 %-ának tartalékolását. Azonban sok község földigénylő bizottsága - vagy mert későn kapta a rendelkezést, vagy mert nem tudott ellenállni az otthon levők szakadatlan igénylésének - egyáltalán nem vagy nem elegendő földet tartalékolt.

47 A hazatérő katonák viszont nem kerülhettek hátrányos helyzetbe. Különösen azok nem, akik a fasizmus elleni harcra jelentkeztek, s éppen mint az új demokratikus hadsereg tagjai voltak távol a földosztáskor. A honvéd parancsnokságok 45 ÁL Szekszárd. Tolna m. Földhivatali iratok. Tengelic. 46 Lásd az 1. sz. táblázatot. — A táblázatokban előforduló számhibák az eredeti statisztikai kimutatások tévedései. 47 Vö. pl. Szántó Imre: Egy dunántúli falu. Tankönyvkiadó 1960. 247. old.