M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)
AZ 1945-ÖS FÖLDREFORM
mezőgazdasági munkák idején - paraszti munkák vállalásával pótolta iparának gyéren hozó jövedelmét. Érthető tehát, hogy a háború utáni válságos helyzetben a számukra legközelebb eső megoldást keresték, amikor földet igényeltek. A Szolnok megyei pusztaecsegiek így írják le nehéz helyzetüket: „Mi, akik a földigénylés és annak jogosultságából lettünk kizárva, mely egyenlő kivégzésünkkel, mi pusztaecsegi falusi iparos, szatócs, kereskedő, ez nekünk a múltban is elenyésző csekély részben nyújtott kereseti lehetőséget, azt is a téli hónapokban. Amikor a tavasz megindult, ké,ső őszig kis parasztoknál vállaltunk részes munkát terményekért. Mint sommások biztosítottunk úgy magunknak, mint családunknak megélhetési lehetőséget. Tehát a gazdasági cselédek után mi is jogosultnak éreztük magunkat, a létminimum fenntartása erejéig öt kat. hold földet a demokratikus szellem értelmében követelünk." 38 Az uradalmi konvenciós iparosok, valamint a falusi kisiparosok mellett gyakran jelentkeztek mint földigénylők, gyári munkások is. Az esetek többségében főleg olyanok, akik falun laktak s onnan jártak el gyárba dolgozni, és szabadságukat mezőgazdasági munkavállalásra fordították. Nemegyszer egyegy üzem munkásai testületileg jelentették be földigényüket. Az ózdi Vas- és Acélgyár üzemi bizottsága pl. a Putnok határában elterülő gr. Serényi-féle 3300 kat. hold kiterjedésű ingatlant kérte a vasgyár alkalmazottai részére. 39 A Diósgyőri Vasgyár munkásai küldöttséggel keresték fel az Országos Tanácsot és kérték, hogy a vasgyár munkásai közül 100-120-nak tegyék lehetővé házhelyjuttatását, mondván, hogy ezek a munkások csak a háborús konjunktúra következtében váltak ipari munkássá, egyébként a békeévben földműveléssel foglalkoztak. 40 A gyári munkások földigénye mögött semmiképpen nem szabad valami meggazdagodási vágyat látni. Ennek egyetlen magyarázata csupán az, hogy a gyári munkások élelmiszer-ellátottsága kétségbeejtően gyenge volt. Az volt már - egyre romló tendenciával - a háború évei alatt is, de az országon végigvonult hadműveletek után katasztrofálissá vált. Amit a szűkös állami készletből kaptak a gyári munkások, az rendkívül csekély volt, a feketepiac árait pedig a munkások, az egyre romló pengővel, meg nem fizethették, s természetesen nem rendelkeztek élelemre becserélhető ruhaneművel sem. így érthető, hogy egy néhány üzem a munkások egyre elviselhetetlenebbé váló élelmezési gondjain földhözjuttatással s az ott termelt javak elosztásával próbált segíteni. Mind az iparosok, mind a gyári munkások földigénylése szerte az országban olyan mértékben jelentkezett, hogy az Országos Földbirtokrendező Tanács kénytelen volt külön elvi döntést hozni ezekre vonatkozóan. Az iparosok földigénylésével kapcsolatban leszögezte: „Földigénylők lehetnek a korábbi gyakor38 ÁL Szolnok. Földhivatali iratok. Dévaványa kfb. 39 OL OFT iratai, jkv. 1945. április 25. 40 Ugyanott, 1945. július 5. 5* 67