M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

AZ 1945-ÖS FÖLDREFORM

A megyei tanács természetesen szigorúan figyelmeztette az ilyen hibákat elkö­vető községi bizottságokat a gazdasági cselédek elsőbbségi jogának betar­tására, s ez, ha a szűk határ miatt nem is jelenthetett számukra több földet, annyit mindenképpen, amennyit a faluban élő igénylők kaptak. Amelyik föld­igénylő bizottság ezt nem volt hajlandó tudomásul venni, annak visszautasította felosztási tervezetét a megyei tanács. Sőt, arra is volt példa, így a Tolna megyei Bölcske községben, hogy a volt gazdasági cselédek kisemmizése miatt számukra önálló bizottság felállítását rendelte el a megyei tanács. A földreform végrehajtása során a szűk határ s a tengernyi nincstelen kibé­kíthetetlen ellentéte miatt gyakran támadt vita két szomszédos község igény­jogosultjai között is. Ezek a viták különösen akadályozták a földreform végleges lezárását. A vita természetesen mindig akörül folyt, hogy egy-egy birtok melyik falu szegényei között kerüljön szétosztásra. Az egyik község a közigazgatási odatartozás címén követelte magának a földet, a másik azért, mert ha a kérdéses birtokot közigazgatásilag nem is az ő falujukban könyvelték el, az földrajzilag hozzájuk esett közelebb, s ezért jobbára az ő falujuk művelte azt emberemléke­zet óta. Természetes észjárással úgy gondolkodtak, hogy az a föld, mely a föld­reform előtt megélhetésük forrása volt, a földreformban az ő tulajdonukká kell hogy váljon. Olyan megyében, ahol a földhiány nem volt általános, ez könnyeb­ben áthidalható problémát jelentett. A két szomszédos, kevés osztható földdel rendelkező község vitáját ugyanis fel lehetett oldani a harmadik vagy negyedik község gazdagabb határából osztott földdel. Azokban a megyékben azonban, ahol község község után következett anélkül, hogy valamelyikben is lett volna elegendő föld az igények kielégítésére, ott megyeszerte késhegyre menő harc folyt egy darab rét, égy tábla szántó hovátartozándósága miatt. Hetekre, hóna­pokra szóló pereskedésbe kezdtek egymással a községek, s bizony, az esetek többségében a legfelsőbb fórum, az Országos Földbirtokrendező Tanács döntése kellett ahhoz, hogy - Arany János ,,A hamis tanú" című balladájának, egy darab földért hamisan esküdni kényszerülők nyomasztó légkörét árasztó - viták nyugvópontra jussanak. Nézzünk a szomszédos községek vitájára néhány pél­dát. Nagymágócs, Orosháza, Szentetornya, Gádoros községek esetében négy községet és két megyét (Csongrád, Békés) érintett a vita. Nagymágócson 10—15— 20 kat. holdakat tudtak osztani, míg Gádoros, Szentetornya, Orosháza nincs­telenjei közül százaknak üres kézzel kellett nézni, mint válik a nagy lehetőség számukra egyre elérhetetlenebbé. Érthető hát, ha azzal kezdték ostromolni a megyei tanácsokat, hogy szállítsák le a nagymágócsiak juttatási kulcsát, akkor nekik is jut még valami osztható föld. 31 Ilyen vita folyt le Szolnok megyében, Kunhegyes és Abádszalók között. „Kunhegyes község földigénylő bizottsága bejelentette - olvashatjuk egyik beterjesztésükről -, hogy mintegy 700 föld­igénylő kielégítésére a községben alig 1000 kat. hold áll rendelkezésre, úgy hogy 31 ÁL Szekszárd. Tolna m. Földhivatali iratok. Madocsa. 700/125. kfb.

Next

/
Thumbnails
Contents