M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

IRATOK A FÖLDREFORMRÓL

ról támadják, mert a szövetkezetek a közvetítő kereskedelemnek nemcsak versenytársai, hanem legyőzői is lehetnek. Ezt ismerjék el a földigénylő bizottságok és segítsenek a nehéz munkában, hogy ezáltal a mezőgazdasági munkából ki lehessen zárni a profitot, és azok élvezhessék a hasznot, akik valóban dolgoztak is- a magyar földön. A földművesszövetkezetekben vannak hibák, mert a mezőgazdasági munkásság nem rendelkezik elég káderrel és képzett vezetővel, hogy meg tudja szervezni a szövetkezeteket, mert ezer éven át kizsákmányoltja, kitaszítottja volt az országnak, nem volt képes kiművelni magát, hogy ebben a fontos kérdésben saját vezetője alatt intézhesse a saját sorsát. Illetéktelen egyének próbálnak beleszólni a földművesszövetkezetek életébe, és egyéni érdekeik céljaira akarják felhasználni. De ha már felismerik ezeket a károkozókat, akkor segíteni is lehet. Az Országos Központban folyamatban levő átszervezés tisztázni fogja az egész szövetkezeti élet és mozgalom kérdését. A szövetkezet nem akar mást, mint támogatója lenni az új földtulajdonosoknak, és nekünk közös érdekeinknél fogva a szövetkezeti mozgalmat kell választani, hogy a földhözjuttatottakat megerősíthessük, megfelelő felszerelést juttathassunk birtokába. Azt nem tehetjük meg, hogy mindenkinek adjunk egy traktort vagy cséplőgépet, hanem a szövetkezet keretében gépállomásokat hozzon létre, és akkor elérjük a kívánt célt. De nemcsak azon van a hangsúly, hogy a földet hogyan munkáljuk, hanem azon is, hogy a termés eredményét miként tudjuk értékesíteni, és hogyan tudjuk eljuttatni oda, ahová el akarjuk. Amikor a munkás-paraszt szövetségről beszélünk, ez nem szólam, hanem cél, amit el akarunk érni, és ennek ^célnak az elérésében a földművesszövetkezetek vannak hivatva támogatni. A' közvetítő kereskedelmet ki akarjuk rekeszteni, magunk akarjuk terményeinket a város, a bánya és a gyár dolgozóinak eljuttatni, és idegen elemek nem vághatják zsebre a mi fáradságunk gyümölcsét, hanem az a szövetkezeteknél, illetve a juttatottaknál marad. Ha a gyermek megszületik, nem tud mindjárt járni, és így van ez a földművesszövetkezeteknél is, amely nem veheti fel mindjárt a versenyt egy nagy vállalattal vagy megfelelő huncutsággal felszerelt kereskedővel. Szükséges, hogy mi igazságunk tudatában nem huncutsággal és rafinériával járjunk el. hanem szervezettségünk erejébe vetett hittel vívjuk meg a mi harcunkat, ami egyúttal politikai harc is, és be tudjuk bizonyítani, hogy a földművesszövetkezet életképes szerv, amely céljait meg is tudja valósítani. Ebben a hatalmas munkában a földhözjuttatottak egy emberként kell hogy álljanak ezen eszme meU lett. A saját sorsunk saját kezünkben van letéve és kérdés, hogy miként akarjuk sorsunkat formálni vagy azt másokra hagyni. A mezőgazdasági munkásság az ipari munkássággal egy vonalba akar jutni, de nem úgy hogy az ipari munkásság életszínvonalát lesüllyesztjük a mezőgazdasági munkások életszínvonalára, hanem éppen ellenkezőleg, a mezőgazdasági munkásság életszínvonalát kell felemelni az ipari munkásság békebeli színvonalára. Ma még nem úgy könyvelnek el bennünket, mint egyenrangúakat, mert a mezőgazdasági munkásság érdekképviseleti szervei nincsenek kiépítve. Kétségtelen, hogy ezek nélkül megélhetünk, de az a kérdés, hogyan. A demokráciában sok képviseleti szervre van szükség, hogy érdekeinket megvédhessék, életszínvonalunkat felemelhessük. A régi rendszerben voltak érdekképviseletek - OMGE, GYOSZ - csak éppen a munkásságnak nem, és éppen azért a földhözjuttatottaknak és általában a dol-