M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

IRATOK A FÖLDREFORMRÓL

hivatal ügyvezetője ismerteti a közelmúltban kihirdetett 1946. évi IX. tc.-t. Először a földművesszövetkezetek részére ad tájékoztatót. A 131 000/1945. sz. rendelet pontosan meghatározza, hogy melyek azok a vagyontárgyak, amelyeket a földművesszövetkezetek tulajdonába kell adni. E rendelet szerint azokat a gazdasági épületeket, élő és holt gazdasági felszereléseket, amelyek egyéni tulajdonba juttatva nem lettek vagy nem juttathatók, pl. cséplőgép, traktor stb., ezeket a földművesszövetkezetek tulajdonába kell adni. Ez a megyei tanács határozata alapján történik, ehhez viszont szükséges a leltárak beterjesztése. Eddig egy-két leltár érkezett be, azonban ezeknek a legnagyobb hibájuk az, hogy minden fel van leltározva, olyan tárgyak is, amelyek nem kerülhetnek a földművesszövetkezetek tulajdonába, pl. kávéscsészék, kanalak stb., ezeket a jövőben felvenni nem kell, mert ezeket a vagyontárgyakat megváltani nem lehet, s így azok a földművesszövetkezet tulajdonába sem adhatók. További vitás kérdés, hogy vannak kisebb birtokok, amelyeknek 100 vagy 200 kat. holdon felüli része került megváltásra, és az ezen ingatlanokhoz tartozó felszereléseket a megyei tanácsnak kell megosztani abban az arányban, ahogyan a megváltott és visszamaradó ingatlanrész egymáshoz aránylik. Ezeken az ingatlanokon tehát nem lehet minden vagyontárgyat felvenni. A törvény szerint a megváltott összes vagyontárgyakra vonatkozó leltározást a megyei tanács közbenjöttével a földigénylő bizottságoknak kell elvégezni. A megyei tanács ebben segítségére akart lenni a földigénylő bizottságoknak, de a földhivatalnál olyan kevés az előadók száma, hogy azok kiküldetése nem lehetséges, s ezért a megyei tanács elhatározta, hogy egy leltározó bizottságot küld ki. Ez a bizottság eddig három községben végezte el a leltározást, de a megye területén 20 község van, és így lassan halad a munka. A megváltásra került nagybirtokoknál a leltározás különösebb problémát nem vet fel, és az a megyei tanács kiküldöttének állandó közreműködése nélkül is elvégezhető. A leltározási munkától függetlenül a földigénylő bizottságnak kötelessége, hogy ezeket a vagyontárgyakat megőrizzék. Azokra vonatkozóan, akik ezeket a felszereléseket eltulajdonítják vagy a maguk céljaira használják fel, a megyei tanácsnak haladéktalanul tegyenek jelentést, hogy a szükséges lépések - rendőrségi eljárás vagy a juttatásból való kizárás - megtehetők legyenek. A nem uradalmi, hanem megosztott ingatlanok leltározása nehezebb, mert a földigénylő bizottságoknak meg kell állapítani, hogy mi marad meg a megváltást szenvedőnek és mi kerül megváltásra. Ezért először lehetőleg a tulajdonos-r sal egyetértésben állapítsák meg, hogy mi marad vissza, erről jegyzőkönyvet vegyenek fel, és csak azt lehet leltárba venni, ami megváltásra kerül. A megye területén komoly problémát idézett elő a Pallavicini-uradalom felosztása, mert ebből Sövényháza község területén több község földigénylői kaptak földet. Ez a terület a jövőben is Sövényháza község területéhez fog tartozni, tehát a juttatottak adózás, beszolgáltatás tekintetében a jövőben szintén Sövényházához fognak tartozni. Kérdés, most már hogyan kapcsolódnak ebbe a földművesszövetkezetek és mit kapnak a Pallavicini-uradalomhoz tartozó vagyontárgyakból. Ezekből a vagyontárgyakból a megyei tanács a környező községek földművesszövetkezeteinek juttathat, azonban ezt kérni kell, mert különben állandó torzsalkodásra vezet, ha mindegyik földművesszövetkezet önhatalmúlag ipar-