M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

AZ 1945-ÖS FÖLDREFORM

tagja volt: mérnök, bíró, gazdasági szakember és a földigénylők képviselői, akikből kettőt a Földmunkások Országos Szövetsége küldött be. Az OFT elnökét, elnökhelyettesét a földművelésügyi miniszter nevezte ki a tanács tagjai közül. * Elnöke Veres Péter lett, a Parasztpárt elnöke. Az OFT feladata volt a földreform végrehajtásának elvi irányítása. A végrehajtás mikéntjére vonatkozó elvi döntései jogszabály erejével bírtak. Vitás ügyekben végső soron az OFT döntött. Az OFT összetételében is jelentkezett az a probléma, amit a-megyei tanácsoknál említettünk. Itt azonban, ez országos szintű intéző szervben, ha voltak is elvi, politikai viták, mindig haladó, előremutató döntések születtek. Megszerveződött, az előbbieknél valamivel később - különösen megyei szinten -, az Országos Földhivatal is, mely a megyei földhivatalokon keresztül végezte az egész ország területén a földreform műszaki munkálatainak lebonyolítását. Az Országos Földhivatal ügyvezető igazgatója Kerék Mihály lett, aki ebben a tisztségében tagja volt az OFT-nek is.

2 A kfb-k megalakulása után kezdetét vette a jelentkezés a földért. A földigénylők jelentkezése nem mutat egységes képet. Volt ahol azonnal tömegméretűvé vált. így a debreceniről azt jegyezte fel egy szemtanú, hogy „már ezen az első napon olyan nagy volt a jelentkezés, hogy 30, papírral, ceruzával dolgozó ember is alig győzte a munkát".

3 De általánosabb volt az, ahol a bizottságnak meglepetéssel kellett tapasztalnia, hogy az első tucatnyi igénylő - az öntudatosabbak, bátrabbak vagy akárcsak az ínségtől jobban szorongatottak - után, ha rövid időre is, megakadt a jelentkezés. A többiek, a félénkebbek, a kétkedve vágyók néhány napig még haboztak, kínlódva még megtorpantak a hirtelen jött alkalom nyitott kapuja előtt. Valahogyan nehéz volt elhinniök, hogy az a föld, amelyből apáik, nagyapáik hosszú élete minden verejtéke árán sem mondhattak magukénak egy kapavágásnyit sem, most egyszerié az övék lesz. Micsoda félelmek öröklődtek itt nemzedékről nemzedékre, micsoda gátlások nyomták el a természetes ösztönöket és vágyakat, ha csak napokra is, a félelem erősebb volt bennük az éhségnél. Alig van a paraszti sorsnak megrázóbb - s a földesúri rend ellen beszédesebb - bizonyítéka ennél, hogy a földből és földért élő nincstelenek egy része egy ideig nem merte kinyújtani a kezét, hogy elvegye azt, ami az övé. Dehát sok volt itt a múlt: „rabszolgatörvény" és „kakastoll", ellenforradalom és Nagyatádi, meg Bethlen; ígéretek és csalódások, zúzott fejjel és tört gerinccel megfizetett nagy felbuzdulások vezettek el odáig, hogy: „fortélyos félelem" igazgatta őket s nem „csalóka remény". S ez a „fortélyos félelem", mert évszázadok félelme volt, nem szűnt meg egyik napról a másikra. S az évszázadok 2 A földreform ügyeivel foglalkozó különböző szintű tanácsok és hivatalok jogállására és feladatkörére nézve lásd Krizsán László: A Pest megyei földbirtokrendező tanácsok és földhivatalok szervezete; Kanyar József: Földosztó szervek és működésük Somogy megyében (Levéltári Közlemények, i960.); Soós Imre: Községi földigénylő bizottságok iratai Heves megyében; "Oltvai Ferenc-Szabó Ferenc: A Csanád megyei Földhivatal története és iratainak rendezése (Levéltári Szemle, 1962. 2. sz.) című tanulmányokat. 8 Az ezeréves jussért. Szikra 1955. 142-143. old. 4* 51