M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

IRATOK A FÖLDREFORMRÓL

3. Bagolasánc községben Szomolányi Dezső és neje ingatlanainak egy részére, 4. Beleznán Szájbély József és Gyula földbirtokára, 5. Drávafokon Bartha Félix, Eggenhoffer József és Tóth Lajos birtokaira, 6. Kutason (Kálistapusztán) dr. Mihálffy Antal földbirtokára, 7. Libickozmán Rozmanith Antal, kk. Vajda Miklós és Tóth Pálné birtokaira, 8. Somogybükkösdön Kardos Kálmán ingatlanára, 9. Háromfán, illetőleg Vízváron Náray Antal, Náray Lajos és Náray Miklós birtokaira. Több község között az egymás közti megosztásra nézve folyamatban levő panaszeljárás iratai fel vannak terjesztve az Országos Tanácshoz: 1. Surd, örtilos és Belezna községek közötti területátengedési vita. 2. Felsőszentmárton, Drávafok, Szentborbás, Lakócsa, Potony közti területátengedési vita iratai. Amíg ezek az említett kérdések véglegesen elintézve nincsenek, addig az érintett községekben a juttatási jegyzőkönyvek és a felosztási tervek végleges elkészítésének tárgyi feltételei hiányoznak. Emellett a fennálló bizonytalanság a földek megművelésénél is számba vehető nemzetgazdasági károsodást jelent. Tekintettel arra, hogy mindegyik község földigénylő bizottsága - saját szempontjából érthetően - újabb és újabb előadással próbál előnyösebb határozatot kieszközölni, a tanács már az említett panaszok felterjesztésében javasolta és ezúttal megismétli', hogy vagy az Országos Tanács az előterjesztett adatok alapján hatalmi szóval döntsön az összes érdekelt községekre nézve véglegesen a területi vitára nézve, vagy amennyiben még további kivizsgálást lát szükségesnek, ruházza át a végleges döntés jogát a megyei tanácsra. Állami birtokok és gazdasági szakiskolák részére a tanács megfelelő mennyiségű földterületet és épületet biztosított. Ilyenek kellő számban létesültek. Telepítéseket a tanács saját körzetében öntevékenyen is végzett. A földhöz juttatással egyidejűleg az R. 25. §-a alapján igénybevétel alá eső élő és holt felszerelés is felosztásra került a földhözjuttatottak között. Kiemelkedőnek tartja a tanács, hogy a volt gazdasági cselédség mindenütt az élő s a holt felszerelést teljes egészében magának igényelte. E tekintetbén a tanács álláspontja az volt, hogy a volt cselédséget elsőbbségi, de nem kizárólagos jog illeti meg az instrukciókra, tehát pl. az a cseléd, akinek földje megmunkálásához elegendő élő vagy holt felszerelése megvan, állat vagy gazdasági eszköz juttatásában nem részesíthető, hanem amennyiben az uradalomban szolgáló gazdasági cselédség szükséglete teljesen ki van elégítve, az élő vagy holt felszereléssel egyáltalában nem rendelkező községi nicstelenek között osztandó ki. Ennek folytán pl. Csurgón az OFI-gazdaságban szép számmal megmaradt állatállományból sok községi nincstelen is részesült, mert a gazdasági cselédség java részének saját állatai voltak. A nagyobb gazdasági eszközök (traktor, szántógép stb.) - pár kivételes esettől eltekintve, amikor annak egyéni tulajdonba adását a gép nagyon rossz állapota indokolta - a földművesszövetkezet tulajdonába mentek át.