M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)
IRATOK A FÖLDREFORMRÓL
Az R. 35. §-ában meghatározott igényjogosultak körén kívül a tanács igénylés esetén, az Országos Tanács elvi döntéséhez képest, csökkentett mérvű földjuttatásban részesítette a kisközségek kisiparosait, akiknek megélhetését eddig is részben mezőgazdasági munkák biztosították. Ez a csökkentett mérvű földjuttatás a családtagok számához képest egy-három kat. hold között mozgott. A juttatási javaslatok jóváhagyásakor a tanács szigorúan ügyelt a juttatások arányos voltára, a túlzott mérvű juttatások csökkentésére, továbbá arra, hogy a rendelet szerint nem igényjogosult személyek földjuttatást ne kaphassanak, így állami alkalmazottak, kereskedők, cigányok 1 stb. Még így is sok esetben előfordult, hogy színész, iparát most otthagyó egyén teljes mérvű földjuttatásban részesült, annak folytán, hogy a földigénylő bizottság az illetőt az összeírási ívben földműves foglalkozásúnak tüntette fel. Ezeket az eredetileg érvénytelen juttatásokat a tanács, mihelyt rájött a való helyzetre, hatálytalanította, illetőleg iparosoknál a megfelelő mértékre csökkentette. A földigenylők különböző csoportjait tekintve a volt gazdasági cselédség elhelyezésénél a tanács mindenütt ügyelt arra, hogy a volt gazdasági cselédség - hacsak kifejezetten nem kérte a törpebirtokosokkal vegyes elhelyezést - a major körül együttesen egymás mellett kapta meg szántóföldjeit. A katonaigénylők részére mennyiségileg megfelelő tartalékterület volt fenthagyva, és hazaérkezésük után, kérelmükre, a községben meghatározott birtokegységnek megfelelő földjuttatást meg is kapták. Panaszaik java részben az elhelyezés miatt történtek. A legtöbb esetben kétségtelenül megállapítható volt, hogy a földigénylő bizottság a tartalékterületet a távolabb eső és gyengébb minőségű földekből jelölte ki, ahol azonban időközben lemondások folytán jobb minőségű terület vált újból kioszthatóvá, ott a katonák jogos sérelme orvoslást nyert. A katonák földigénylésével kapcsolatban általános jelenség volt, hogy a demokratikus hadseregben szolgálatot teljesítő, egyébként azonban földműves foglalkozású, szüleik háztartásában kisegítő családtagként élő nőtlen (sokszor 24 éven aluli) személyek is - felettes katonai parancsnokságuk utasítására és annak útján - a 33 000/1945. FM sz. rendelet 17. §-ára hivatkozással földigénylésre jelentkeztek. A tanács az ilyen földigényléseket, amelyet kiskorú, nőtlen katonák adtak be, általában elutasította, mert az említett rendelet 17. §-a előnyben részesítendőnek jelöli meg ugyan az új nemzeti hadseregben szolgálatot teljesítő személyeket, azonban földigénylésre való igényjogosultságot az R. 35. §-a határozza meg, ebből folyólag a két rendelkezés egybevetésével a tanács úgy látta, hogy csak az a demokratikus hadseregbeli katona részesíthető előnyben, akire nézve a földigénylés törvényes előfeltételei egyébként is fennállnak, tehát aki földjuttatásra igényjogosult. Minthogy pedig az R. 35. §-a földjuttatáshoz való előfeltételként kisbirtokosok fiú gyermekeire az öt kat. holdnál nem nagyobb várható örökrészen kívül a nős állapotot is előírja, ezért ezt a körülményt minden esetben kivizsgálni kellett. 1 A cigányokat a 600/1945. Me. sz. rendelet nem zárta ki a juttatásból, ha a mezőgazdasági munka élethivatásuk volt. Az OFT 1. sz. tárgyaló tanácsának 1945. augusztus 17-i határozata értelmében „a cigányok közül az állandó mezőgazdasági munkából élők juttathatók". [OL OFT 1. sz. tárgyaló tanács jkv. 1945. augusztus 17.]
