M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

IRATOK A FÖLDREFORMRÓL

Még ma is érkeznek távoleső községek földigénylő bizottságaitól jelentések, melyek szerint a falusi kisgazdák azzal utasítják vissza a nekik juttatott földeket, hogy úgyis jönnek az angolok és azok megyecövekként fogják a bizottság tagjait és a földigénylőket a földbe verni. A földreform-rendeletek szellemében eljáró földigénylő bizottságok munkájának támogatása, tekintélyük emelése és intézkedéseiknek érvényre juttatása a tanácsnak mindenkoron elsőrendű feladatát képezte. A községi földigénylő bizottságok és a megyei tanács között az összműködés - ami távolról sem zárja ki egyik-másik konkrét esetben ellentétes álláspont kialakulását - általában harmonikusnak mondható. Csak az 1945. szeptember 8-10 körül a községi földigénylő bizottságok részére Budapesten megtartott kongresszus után változott meg több községi földigénylő bizottságnak eddigi békés és harmonikus magatartása, amely bizottságok azóta nyíltan hangoztatják, hogy a megyei tanácsok reakciós úri társaságok, a nép ellenségei, és azok határozatára fütyülnek. Ennek a mesterségesen előidézett hangulatnak folyománya az, hogy ezekben a községekben a bizottságok 7- legtöbbször annak egy-két tagja - a rendeletekre tekintet nélkül, saját fejük után csinálják a földbirtokrendezést, jóváhagyásra semmit nem terjesztenek fel, s a megyei tanács felhívására egyáltalában nem is válaszolnak, koma, sógor szerint osztják ki vagy veszik vissza a földeket, s ezzel olyan anarchikus állapotot teremtenek, ami nemzetgazdaságilag is óriási kárt jelent. Egy példát kiragadva, Rinyaszentkirályon a maximális földjuttatásokat a földigénylő bizottság úgy adta ki, hogy csak a magasabb fekvésű és jobb minőségű szántókat mérte ki a juttatottaknak, a közbül eső alacsonyabb fekvésű szántókat kihagyta, a több száz holdas rétet kiosztatlanul hagyta, ennek folytán több száz holdnyi hasznos terület kárbaveszett, elkallódott. Amikor a tanács ezt az elhelyezési és felosztási tervet nem hagyta jóvá, s utasítást adott a helyes kiosztásra, az ottani földigénylő bizottság az Országos Tanácshoz tett előterjesztést a reakciós megyei tanács elzavarására. Ilyen előzmények után a megjelenő műszaki mérnöknek a mérési munkálatokat meg sem engedte kezdeni, úgyhogy dolgavégezetlen kellett eltávoznia. Ezt a visszás helyzetet a tanács, megfelelő intézkedést kérve, már 1945 október elején jelentette az Országos Tanácsnak és a Földművelésügyi Minisztériumnak, ez ideig semmiféle intézkedés nem történt. Szerencsére ilyen földigénylő bizottság alig egy-kettő akad. Szórványosan, főleg a Dráva melléki községek földigénylő bizottságai részéről fordult elő, hogy ahelyett, hogy a megyei tanács határozata ellen szabályszerűen jogorvoslattal éltek volna, egyszerűen megtagadták annak végrehajtását, s a tanácsi határozattal ellentétes határozatokat hajtottak

5 végre. Ilyen esetekre a rendeletek semmiféle végrehajthatóságot nem biztosítanak, az Országos Tanács 2048/1945. számú rendeletében megjelölt szankciók (a bekebelezés megtagadása), továbbá az Országos Tanács 4884/1945. számú körrendeletének 9. pontjában megjelölt szankció pedig (a földigénylő bizottságok elmozdítása) alkalmazásra nem került, noha ilyen irányú előterjesztések történtek. Egyébként is a tanács megítélése szerint ezeknek a szankcióknak hatékonysága nagyon is kétséges. A rendeletellenesen eljáró földigénylő bizottságok feloszlatása és új bizottságok alakítása azért nem látszik hatékony és célravezető eszköznek, mert a föld-