M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

IRATOK A FÖLDREFORMRÓL

clött a nekik juttatott föld örök időkre való megvédésére, s kíván a neki adott szabadságért, földért, ha kell, fegyvert is fogni. A nagybirtok maradéktalan megsemmisítését követeli és a földért azt a váltságdíjat helyezi kilátásba fizetni, amit a herceg urak maguk fizettek a földért. Én nagyon szeretném, ha a megyei, úgy a pécsi és a budapesti Kommunista Párt lapjaiban kibővítve látna napvilágot ennek a földosztásnak a gyönyörű ünnepsége, amire minden szempontból szükségünk van. Most ott kejl kezdenem, nem látom életerősnek, nem látom a megyei földosztó bizottságot sem kellő szakemberekkel ellátva, sem kellő gyakorlati férfiakkal, de nem látok benne a Földmunkásszövetség tagjaiból sem olyan embereket, akik komoly, régi harcosai a föld népének, a parasztságnak! Akik a parasztságot ízig-vérig ismernék, annak bajait, terheit, nehézségeit, a föld minőségét, és így ennek az ismeretnek a segítségével egy olyan földreformot, egy olyan áttelepítést, olyan életképes falukat tudna életre kelteni, ami magának a Kommunista Pártnak gyakorlati propaganda lenne, ami bebizonyítaná a nincstelen, a törpebirtokos parasztság előtt, hogy igen, ezt az alkotást, ezt a földreformot, ezt a földmunkás szabadságot a Kommunista Párt adta. S ugyanezen párt szüntette meg a kizsákmányoló nagybirtokrendszert! Az új földosztásban, az új falu létrehozásában nem tudnak olyan politikát folytatni, s a dolgokat úgy keresztülvinni, hogy azt nem ma, hanem 100 év múlva is a sajátunknak mondhatnánk büszkén, hogy ezt mi csináltuk, hogy a 200 év múlva utánunk jövő utókor dicsérettel venné a neveinket a szájára. Én minden tekintetben először megértő tárgyilagossággal, ha ezzel nem megy, szabotázs vagy tudatlanság hibájából, akkor kényszerítő körülmények között is, úgy kívánom megoldani, amit mi és a Kommunista Párt magáénak tekinthet! Ugyanúgy ennek megteremtését és elősegítését elvárjuk minden párttól és a Kommunista Párt funkcionáriusaitól. Fel kell említenem egy esetet. Ozora, Felsőnyék és Fürgéd község földigénylő bizottságai, bár a cselédek tudatlanságába ütköző nehézségekbe ütközött, nehezen tudott megegyezni, mert Tamásiból a földosztó bizottság mellé rendelt mérnök úr úgy értelmezte a földreform-törvényeket, hogy a cselédnek joga van a földet ott kivenni, ahol ő akarja, és ez a mérnök úr, nyilván rosszmájú szabotázsból, még azután is képes volt a cselédeket félrevezetve^ helytelen földosztási formákra bírni, amikor a gazdasági cselédekkel megegyezve, hálás örömmel elfogadták azt a javaslatomat, hogy a 4000 holdas fürgedi gazdaságból egy gyönyörű községet, áttelepítés segítségével építünk ki a fürgedi vasút mellett, s úgy az ozorai és iregi köves út mentén, amely község a világ legszebb községeként épülne ki. Mint földrajzi, gazdaságügyi és egészségi szempontból. Természetes, ahova a község alapkövét letettük, azt a körülvevő területeket jelölték ki a házhelyek felosztása tárgyában, amely község a vidékkel való betelepítésekkel együtt, úgy az indulásban körülbelül 200 házat tenne ki. Ami csak így tenné lehetővé, hogy az elnyomásból bigottságban élő gazdasági cselédeket, a közös lakásból, a szégyenteljes tudatlanságból kiemelhetnénk, azzal, hogy életerős községet hoznánk létre, amely elbírná a maga népnevelését, tanítóit, kultúrházait, párt- és egyéb intézményeit, úgy a község a köves útra tétetne. Ezt a cselédek így elfogadva, örömmel üdvözölték, de hogy még ma a 4000 holdból álló gazdaságban elszórva hat csoportban álló tanyavilágban élnek, a