M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

IRATOK A FÖLDREFORMRÓL

malmára hajtaná a vizet, és a középparasztságot is szembeállítaná a mezőgazdasági munkásokkal és törpebirtokosokkal, valamint a magyar demokráciával. Meg kell magyarázniuk, hogy a 200 holdas birtokhatár a parasztbirtokra nézve szükséges a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front egységének fenntartása és a németellenes magyar szabadságharc érdekei szempontjából is. 8. A földigénylő bizottságokban egyesíteni kell a rendelet értelmében igényjogosult valamennyi réteg képviselőjét, de vezető szerepet és túlsúlyt természetesen a földigénylő mezőgazdasági munkásság képviselőinek kell biztosítani. Ez azt jelenti, hogy a földigénylő bizottságokban a lehetőség szerint a döntő szó szervezett földmunkásoknak jusson. Helytelen és célszerűtlen azonban arra törekedni, hogy a földigénylő bizottságokban okvetlenül kommunista párttagoknakjusson a számszerű többség. A kommunisták a földigénylő bizottságokban nem számszerű többségükkel, hanem erélyükkel, okosságukkal, rátermettségükkel kell hogy vezető szerepet játsszanak. 9. A földigénylő bizottság számára a földreformról szóló kormányrendelet igen fontos jogot biztosít. Az ő feladata megállapítani, hogy milyen birtokokat kell mint hazaárulók, háborús és népellenes bűnösök földjét elkobozni minden kártalanítás nélkül. Ez azt jelenti, hogy a földigénylő bizottságok az elkobzandó birtokokról szóló határozataikban nincsenek kötve népbírósági ítéletekhez vagy igazoló bizottsági döntésekhez, hanem kizárólag saját belátásukra és jogérzetükre támaszkodva kimondhatják, hogy a' községben kit tekintenek hazaáruiónak, háborús vagy népellenes bűnösnek. A földigénylő bizottságoknak anélkül, hogy az önkényeskedés hibájába esnének, bátran élniük kell a földreform-rendelet által számukra biztosított joggal. Sokkal bátrabban és erélyesebben mondhatják ki, hogy az elmenekültek, a régi rendszer népellenes elemei, a reakció támaszai, a vitézek stb. bűnösök — a rendelet értelmében -, földjük tehát elkobzandó. A földreform végrehajtását tehát ily módon összekapcsolhatják a reakció elleni harc kiszélesítésével és az állami, közigazgatási szervezet megtisztításának munkájával. Vigyázni kell azonban arra, hogy a földigénylő bizottságok ezzel a rendeletben biztosított jogukkal ne lőjenek túl a célon, és ne kerüljenek ellentétbe a földreform alapvető • rendelkezéseivel. Nem szabad a gazdagparasztot „népellenessé" nyilvánítani csak azért, mert rosszul bánt a béresével stb. Itt is érvényes az, amit fent kifejtettünk: nem szabad a gazdagparasztságot és vele együtt a középparasztok egy részét a feudális reakció karjaiba kergetni. 10. Az illető megyében vagy járásban előre ki kell szemelni egy vagy két nagybirtokot, amelynek felosztásával a földreform kezdetét fogja ott venni. Helytelen lenne az egész megye vagy járás területén „egyenlően" elosztani az erőket, és így szétforgácsolni. Abból kell kiindulni, hogy a földreform végrehajtásánál és az igényjogosultak mozgósításánál a döntő tényező a jó példa. Egy vagy két nagybirtok haladéktalan felosztása lendületet fog adni mindenütt ia földigénylő bizottságoknak, és minden agitációnál jobban fogja tettre serkenteni a földigénylők tömegeit. 11. A földesúri reakció a legkülönfélébb eszközökkel igyekszik majd elgáncsolni, szabotálni a földreform végrehajtását. Agitálni fog, hogy az igényjogosultak ne jelentkezzenek, nem érdemes földet szerezni, mert nincs állat,