M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

AZ 1945-ÖS FÖLDREFORM

fel. . . A mágnás, az egyház és egyéb közületek birtokaiba pedig bevonul a paraszt, akinek a föld nemcsak vagyon és jövedelem, hanem valósággal maga az élet. A paraszt fogja megfizetni annak a kötvénynek a kamatát és törlesztését, amely a zsidó részvény- és banktőke jelenlegi urainak méltányos kártérítés fejében jár. Ha ki lehet sajátítani a földet, ki lehet sajátítani a részvényt is."

12 Ki lehet, de még mennyire ki lehet, sőt ki kell, de ez a tervezet ezt nem vette programjába, csak a nagybirtoknak igyekszik valami fájdalommentes átállást biztosítani. Érthető, hogy a szegényparasztság körében nem is volt semmi komolyabb visszhangja. Annál nagyobb izgalmat keltett az ipari tőkések és földbirtokos mágnásaink körében. Hogy egyes tőkések adják át helyüket a földbirtokosoknak, mondjanak le — még akár busás kártérítés fejében is - a mindig biztos profitról, ennél nagyobb képtelenségnek csak a magyar mágnások tartották azt, hogy ők megváljanak „őseiktől örökölt" birtokaiktól. Inkább ne jusson nekik a kétségtelenül könnyebben elérhető ipari profit, mint ilyen történelmi „képtelenség" árán. A magyar földbirtokosok válasza határozott nem volt. A kormány nem akart komolyan foglalkozni a földkérdéssel. Bármilyen komolyabb kísérlete azt jelentette volna, hogy az amúgy is korhadt cölöpöket, amelyen hatalma nyugodott, maga alatt fűrészeli el. A válság alatt elsöpört Bethlen István helyét csakhamar elfoglaló Gömbös Gyula „kormányprogrammá" tette ugyan a földkérdést, parasztfogó demagógiával hitbizományi reformot és telepítést ígért, célja azonban csupán az volt vele, hogy illúziót ébresztve a kormány terveit illetően, leszerelje a forradalmi hangulatot s a kormány túljusson a válság nyomán előállott nehéz gazdasági és politikai helyzeten. Sőt ezen túlmenően e demagóg ígéretekkel a hiszékenyebbeket a totális fasizmust bevezető terveihez is meg akarta nyerni. Gömbös agrárdemagógiája azonban, ha kezdetben volt is sikere, gyorsan lelepleződött. Kiderült, hogy a hitbizományi reform alatt korántsem annak a szegények közötti felosztását kell érteni, hanem - bizonyítandó, hogy a program a fasiszta eszme jegyében fogant - a „nagy történelmi családok" védelmét. S aki még ezután is várt valamit, azt az 1936-ban becikkelyezett telepítési törvény ábrándította ki. Ez bebizonyította, hogy a magyar uralkodó osztályok legfeljebb csak ott hajlandók telepítési célokra valamit engedni, ahol van szabad terület, de semmiféle „magasztos eszmeiségű" telepítés érdekében nem hajlandók soha komolyan hozzányúlni a latifundiumokhoz. Különböző politikai és parlamenti manőverezések után újabb törvénnyel is biztosították magukat. Ez az 1940: VI. te, mely „A kishaszonbérletek alakításának, kisbirtokok és házhelyek szerzésének előmozdításáról és más földbirtok-politikai rendezésekről" címen vált ismeretessé. Ez a törvény koncot vetett az éheseknek, hogy miközben azok annak megszerzésén marakodnak, megfeledkezzenek arról, hogy miért is kell igazán marakodniuk. 12 Horthy Miklós titkos iratai. 199-200, old.