Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)
Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)
A munkásság megélhetési viszonyai az infláció időszakában tovább romlottak. Az élelmezési indexszám (az 1937—38. évi élelmezési költségekhez viszonyított jelzőszám) 1946 májusában már a január 2-ikival szemben 26 164-szeresére, a ruházkodásé 99 542-szeresére, a lakásé 3557-szeresére, a fűtésé és világításé 22 454-szeresére emelkedett. 202 Az ország gyér élelmiszerkészlete, valamint a feketekereskedelem miatt az élelmiszereket csillagászati számokban kifejezhető áron — és így is csak nagyon nehezen — lehetett beszerezni. 203 Pl. egy szövőmunkás heti bére június közepén, 90 milliárd pengő volt, amelyért 50 dkg zöldbabot vagy 18 dkg lisztet vásárolhatott. (141. sz.) Június-július folyamán még mélyebbre süllyedt a dolgozók életszínvonala. Az üzemekben a munkások rosszullettek, szervezetük elgyengült. (141. sz.) Július utolsó hetében a pesti gyárakban mindennapos eset volt, hogy összeestek a munkások a hiányos táplálkozás miatt. Az orvosok megállapították, hogy nincs különösebb bajuk, „csak" éheznek; „... az általános ellátási nehézségek, gazdasági bajok, a munkásosztályt, nemkülönben az értelmiségieket, a legnagyobb nyomorba sodorták..." 204 Ilyen viszonyok között az üzemi bizottságok még nagyobb erőfeszítéseket tettek a munkásság ellátásának biztosítására, a munkafegyelem fenntartására. Ez nemcsak a gyárvezetés ösztönzésében, hanem az üzemi bizottságok személyes részvételében is megmutatkozott. Bár az újjáválasztott üzemi bizottságok kimondották, hogy ezekkel a kérdésekkel a tagok közvetlenül nem foglalkoznak, csak az ellenőrzést és az irányítást látják el, a nehéz helyzet, a munkásság fokozódó elkeseredése arra kényszerítette őket, hogy a „régi módon" oldják meg a felmerülő problémát. A munka jelentős részét így továbbra is az élelembeszerzés tette ki. Az eredményes közreműködés ezen a téren nagymértékben elősegítette a munkafeltételek biztosítását. A régi problémák mellett új jelenségek is mutatkoztak. A munkásság részéről nagy nyomás nehezedett az üzemi bizottságokra a kalória és a bérek emelése érdekében. Másik oldalról a tőkések, a rendelet adta lehetőségekre hivatkozva, a kalória egy részét pénzben akarták megváltani, ami a munkások jogos ellenállásába ütközött, hiszen a pénzben kapott fizetés egyenlő volt a nullával. (144. sz.) Az üzemi bizottságok, bár ez nem volt népszerű, felléptek P OL KÜM Be. O. XVTíI/4. 503 1946. január l-én 280 ezer, február 1-én 520 ezer pengő volt egy kiló zsír ára, június l-én már 40 ezer billió pengőre emelkedett. A cukor kilója ugyanezen időpontban 400 ezer és 750 ezer, majd 50 ezer billió pengőbe került. (Magyar Gazdasági Évkönyv, 1945—1947. Bp„ 1947. 107. old.) 204 Pl Arch. 2/16—66. — Erről számoltak be a Salgótarjáni Kőszénbánya szakszervezeti képviselői, a Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár Rt. üb-tagjai (138. sz.), az Angol—Magyar Jutafonó Rt. üb-elnöke is. (m. S2 .)
