Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)
Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)
a csú(^üzemibizottságok felállítását a Szakszervezeti Tanács előzetes engedélyéhez kötötte, addig a körlevél utasítása szerint csúcsüzemibizottságot olyan vállalatnál is meg kellett alakítani, „ahol csak két üzem volt". Megválasztásának időpontját és levezetését továbbra is a Szakszervezeti Tanács határozta meg. Az olyan, vállalatnál, ahol két üzemi bizottság működött, üzemi bizottságonként a csúcs-üzemibizottságba 1—1 rendes, 1—1 póttagot, azonkívül 1—1 küldöttet delegálhattak, akik közül az egyik a csúcs-üzemibizottság rendes tagja, a másik póttagja lett. Az olyan vállalatnál, ahol kettőnél több üzemi bizottság működött, a csúcs-üzemibizottság megalakításának feltétele és módja megegyezett az 55 000-es rendelet előírásaival. A körlevél azokat az üzemeket is bekapcsolta a csúcsüzemibizottságok megválasztásába, ahol csak bizalmiak működtek. Ezekben az üzemekben a munkásság a csúcs-üb választására egy bizalmit delegált. Az újonnan megválasztott üzemi bizottságok mandátuma — ellentétben az 55 000-es rendelet előírásával — csak akkor vált érvényessé, ha az illetékes szakszervezet üzemi bizottsági titkára az illető tagot igazolta. Az új feltételek, valamint a paritás élvének elfogadása és megvalósítása az üzemi bizottságok irányításában a centralizmus további erősítését jelentette. 156 Az üzemi bizottsági választások eredményei és következményei Az üzemi bizottságok újraválasztása a gyakorlatban már 1945 decemberében elkezdődött, és 1946 március végéig tartott. Ahol az előkészítés és a végrehajtás során az előírásokat és a pártközi megállapodásokat megtartották, a választások zökkenőmentesen folytak le. Akadtak azonban üzemek, ahol a választások idején az egyik vagy másik párt tagjainak magatartása miatt a viszony megromlott. (114/h. sz.) Az együttműködést zavaró módszerek közül a legjellemzőbb és legáltalánosabb az volt, amikor a választások levezetésére kiküldött háromtagú szakszervezeti bizottságot csak az egyik munkáspárthoz tartozó tagokból állították össze, akik aztán az üzemekben csak a saját pártjuk „érdekeit" tartották szem előtt. Előfordult, hogy a kiküldött, mellőzve a bizalmi testület vezetőjét és a másik párt üzemi szervezetének vezetőit, a jelölőlistát csak a saját pártjának üzemi vezetőivel beszélte meg, s így biztosította pártja kép156 PI Arch. 253/061/1946—3.
