Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)

helytelen irányba fejlődhetnek. Ezt a felismerést juttatta kifejezésre Kossá István, amikor a Szakszervezeti Tanács 1945. november 8-i ülésén megállapította: Szükséges, hogy a munkásság és a szakszervezetek hangulatáról az arra illetékeseket informálják. Ha a szakszervezetek állnak az események élére — mondotta —, akkor megfelelően irányítani tudják őket, és „ha kirobbannak a dolgok, akkor vezetnünk kell"... Így folytatta: „Nekünk, akik idáig önmérséklést tanúsítottunk, most feltétlenül kezdeményeznünk kell, hogy a nagytőkével szembeforduljunk. Éles támadást kell indítanunk a finánctőkével szemben." A Szaktanács egyhangúlag elfogadta és teljes egészében magáévá tette az előterjesztést, s megbízta a titkárságot az akció megszervezésével.

145 Az MKP, az SZDP, baloldali erőivel karöltve, a tömegek mozgalmára támaszkodva, már október folyamán megkezdte az ellentámadás előkészítését, melynek politikai és gazdasági szinten kellett indulna, és célja csakis a forradalmi erők összefogása és mozgósítása, ennek révén a reakció megfékezése, a munkásosztály hatalmi pozícióinak megszilárdítása és kiterjesztése, a forradalom előtt álló feladatok megoldásának gyorsítása lehetett. A munkásosztály forradalmi rétege alkotta az ellentámadás bázisát, melyre támaszkodva a munkáspártok és a szakszervezetek mozgósították a reakcióellenes erőket, és támadásba vitték őket a kitűzött célokért. 1945 év végén — mint láttuk — a munkásság hatásosabb gazdasági intézkedéseket követelt, amelyeket csak akkor lehetett megvalósítani, ha a munkásosztály és a parasztság a kivívott forradalmi vívmányokat megvédi, ha csapást mér a burzsoáziára, elsősorban a nagytőke gazdasági hatalmára, és csökkenti annak befolyását, tovább növelve ezáltal saját pozícióit. Az MKP, az 1945. október 25-én elfogadott kormányprogram alapján, novemberben kidolgozta azokat a rendszabályokat, melyek a stabil gazdasági élet és a jó pénz — a forint — megteremtését célozták. A párt követelte a vagyonosok erőteljesebb megadóztatását, az adóigazgatás területén szervezett munkások foglalkoztatását, az árukészletek, a nyersanyagkészletek és az újonnan termelt iparcikkek egy bizonyos — lehetőleg nagyobb — hányadának zárolását, az állami kiadások csökkentése érdekében a B-lista megvalósítását (felesleges alkalmazottak elbocsátását), a közellátás megszervezése érdekében állami készletek gyűjtését, a beszolgáltatás! rendszer revízióját, a közellátási apparátus demokratizálását „rátermett, szerit SZOT L SZT 1945. 35. d. — Az SZT akcióit a szakmai szakszervezetek is támogatták. A vasasszakszervezet központi vezetőségének december 9-i ülése Bölcsföldi Tibor titkár javaslatára megállapította, hogy a nehéz helyzetből a kivezető út „a szigorú, kötött gazdálkodás mielőbbi bevezetése lehet". (SZOT L Vasasszaksz. 1945. 12. d.) 89