Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)
VII Az üzemi bizottságok részvétele a hároméves terv megvalósításában és az üzemek államosításában (1947. augusztus—1948. március)
val hurcolta. Az ittmaradt munkásság az orosz hadsereg bevonulásakor már csak egy kifosztott, égő romhalmazt talált. Ez a nyilas társaság az általuk elrabolt és kihurcolt értékekből, kint Németországban, vígan élt, amíg a készletekből tartott, majd pedig hazaszállingóztak. ' Ismerve úgy az igazoló bizottságok, mint a Népbíróságok általában gyenge szereplését, ezeket a nyilasokat — bár az üzembe őket vissza nem fogadtuk — az igazoló bizottságok sorra leigazolták, és ezzel lehetőséget adtak nekik arra, hogy a vállalattal szemben bizonyos végkielégítési követeléseket támasszanak. Ilyen igénypert már két volt nyilas nyugatos a vállalattal szemben megnyert, és ilyenformán a vállalat a bíróságok döntése alapján 12 000—12 000 forintot fizetett ki részükre. Ennek nyomán tehát fennáll egy igazságtalan és méltánytalan helyzet azokkal a becsületes munkásokkal szemben, akik a nyilas pusztítás és rablás után itt maradva, a 80%-os kárt szenvedett üzemet — amíg a nyilasok kint dőzsöltek ós jól éltek — az inflációs idők alatt éhezve, rongyosan, éjt nappala téve, hétköznap, vasárnap távoleső helyekről gyalog járva építették újjá, és az ilyen módon talpraállított ipari üzemek megindulása után termelt értékek alapján megteremtették a jó forintokat, melyek érdemtelenül jutnak a nyilasok kezéhez, mert ezeknek a jó forint megteremtésében és az ország újjáépítésében semmiféle érdemük nincs, és ezek nemhogy végkielégítések, meg hasonló követelések * címén 12 000 forintokat vegyenek kézhez, hanem ellenkezőleg: büntetést érdemelnek. Joggal keseredik el az a munkás, aki a demokráciát támogatva, végigszenvedte az infláció nyomorát, amikor ilyeneket lát, és önkéntelenül is az jut eszébe, hogy ezeknek érdemes volt nyilasoknak lenni, felégetni az országot és kimenekülni, mert visszatérve jutalmat is kapnak. Ugyanakkor pedig az a munkás, aki nagy családdal bír, és csekély keresetéből téli tüzelőt nem tud biztosítani családjának, kénytelen kimaradni a munkából, és a környékbeli erdőkből tüzelőt gyűjteni, vagy valamilyen módon azt beszerezni. Ha az ilyen esetekből kifolyólag valaki a munkából három napig igazolatlanul kimarad, azt a munkafegyelem megőrzése és fenntartása érdekében elbocsátják és munkanélkülivé válik, kenyértelenné teszik. A dolgozó munkásság tehát joggal kifogásolja azt a megkülönböztetett bánásmódot, melyben a visszatért nyilasok részesülnek, és azt kérik, hogy a két munkáspárt képviselőházi frakciója terjesszen a Minisztertanács elé egy olyan javaslatot, melyben hatálytalanítják azokat a régi törvénycikkeket, melyeknek alapján a bíró-