Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

VI Üzemi bizottsági választások. Harc a hároméves terv előkészítéséért (1947. január—július)

sajnos, még nem a mí oldalunkon van. A birkózásban, ami folyik, felül kell maradnunk. Hozzá kell látnunk a tanuláshoz, szellemi fölénybe kell jutnunk. Az üzem pénzügyi zavaráról. Ha nem tud a vállalat fizetni, nem kell mindjárt kiásni a csatabárdot, hogy csak az üb a felelős! Tudomásunk szerint pár hónappal ezelőtt már nehézségekkel küzdött a vállalat, a karácsonyi segélyt is úgy volt, hogy nem tudják kifizetni. Mi utánanéztünk a dolgoknak, nem rajtuk múlott. Követeléseik voltak több helyről, amit nem kaptak meg. Nyugodjanak meg a szaktársak, ha valami rendellenességet észlelünk ezen a téren, tekerünk [az] illetékesek nyakán! Akkor, amikor nehéz pénzügyi helyzetről beszélünk, nem kell elfelejtkezni, hogy a vállalatnak rengeteget be kellett invesztálni! Súlyt kellett helyezni a szerszámok és a gépek helyreállítására! Szaktársak, csak addig lehet takarózni, ameddig a takaró ér! Sok szó esett a nyilasokról, kisnyilasokról és a Horthy nemzetvédelmi keresztjével kitüntetettekről. — Mi a véleményem? Amelyik munkás annak idején bement a nyilaskeresztes pártba, ahonnan várta sorsának jobbrafordulását, illeszkedjék be az üzembe, és húzódjék ott meg. Maradjanak azok csendben! Az összeesküvés egy kissé kinyitotta szemünket, megszabta teendőinket. Nagyobb éberséget kell az üzemekben tartani, katonatisztek, csendőrtisztek, ügyvédek, jöttment ficsurok összeesküdtek azért a rendszerért, amelyben ők nem dolgoztak. Munka nélkül akarnak élni! — Az összeesküvők el valtak szórva üzemekben is. — Tanultunk mindezekből! Velünk sem bántak annak idején kesztyűs kézzel. Kidobták a régi öreg harcosokat az üzemekből, akik teljesen tönkrementek, elsatnyultak testileg, szellemileg. Hát szabad legyen akkor nekünk is ehhez mérten bánni velük. Tudom, ha mindenkinek tudnánk 1,40—1,70-es órabér helyett 3 forintos órabért adni, ill.

1 biztosítani, ha biztosítani tudnánk a meleg szobát, és ha a munkásosztály iskolába is el tudná küldeni a gyermekét, akkor nem volnának olyanok, akik akarva, akaratlanul a demokrácia szekerét akarják felborítani. Ismeretes az a tény, hogy a két munkáspárt 3 éves tervét összeegyeztető bizottság megalakult, és összeült, hogy a finanszírozás kérdését tárgyalják. Ezzel kapcsolatban az 1938 és 1946. augusztus l-e között szerzett vagyonok felülvizsgálását, dézsmálását fogják megejteni. Kitér Gáspár elvtárs következőkben arra, hogy sokan vannak, akik beszélnek, csak éppen nem ott, ahol kellene. Jöjjenek azok dolgozni hozzánk a közösség érdekében! Hogy a munkásságnak nincs hite, nem csodálom — mondja Gáspár elvtárs —, és ne is legyen, mert akik maradék nélkül tudták volna ügyeiket képviselni, nem