Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)
IV Az üzemi bizottságok újraválasztása, a termelés folytonosságának fenntartása az infláció időszakában (1946. január—július)
tatások. A munkásság inkább a csekélyebb emelést fogadta el, és ragaszkodott a természetbeni juttatásokhoz. Akinek eddig 9—10 millió volt az órabére, 15 millióra emelték, és a természetbenit továbbra is kapják. A budafoki tanácsnok, aki részt vett ezen a tanácskozáson, azt a véleményt nyilvánította, hogy legalább budafoki viszonylatban kell egyszintre emelni az órabéreket. Miután nálunk olyanná vált a helyzet, hogy állandóan jönnek a munkások és mutatják, hogy máshol mennyi órabért kapnak. Ezenkívül nálunk a segédmunkások és a szakmunkások órabére között sokszor 50—70% különbség van. Ezek[nek] a segédmunkások [nak] a rendezés alkalmával fel akarjuk emelni [az órabérét]. Tandi: Mivel a' jelen pillanatban a vegyipari gyárak közül csak budafoki viszonylatban van elégedetlenség, nem szeretném, ha ezt a központ is átvenné. Nem azért, mintha itt telehasú emberek volnának, hanem az ilyen bérrendezés az életszínvonalat nem emeli, szerintem csak az inflációnak adunk lökést, ha a kollektív szerződés lejárta előtt 6 héttel ilyen dolgokba megyünk bele. Én úgy látom, hogy a kommunista párt által kitűzött célokat veszélyeztetjük, ha a kollektív szerződést felborítjuk. Nem tartom kívánatosnak a központot a bérrendezésbe bevonni. Javaslom, hogy kölcsönösen tájékozódjunk. Lépjünk a szakszervezettel érintkezésbe, és annak az utasításait vegyük figyelembe. Ha erre valamilyen formában módot adnak, akkor keresztül lehet vinni, de ha mereven elzárkóznak, semmi szín alatt sem tartanám kívánatosnak budapesti viszonylatban keresztülvinni. Ország: A szakszervezetnél telefonon érdeklődtem az újabb órabérek iránt, Szász elvtárs a termelési % szerinti órabérem élést ajánlotta. Ezek szerint azok a gyárak, akik 40% J kal magasabb termelést értek el, 160%-kal emelhetik az órabéreket. A termelés nálunk 40%• kai, sőt többel emelkedett. A másik az, hogy a kollektív szerződést nem mi rúgjuk fel először, és a pénzügyi politika sikere nem rajtunk, múlik és bukna meg, mert már sok gyár megtette, és ezekkel szemben hátrányosabb helyzetben vagyunk. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a többi szakszervezet már régen felrúgta, csak a, vegyipari szakszervezet ragaszkodik mereven a régi bérekhez. Kovács: Elvtársaim! Hogy 1 ez az ellátás és a mai megélhetési nívó nem kielégítő, azt minden tájékozott ember látja. Ez országos viszonylatban is áll, hogy a jóvátételre dolgozó üzemek vagy más hasonló célú üzemek megtették [a bért emelték], hogy bizonyos for-