Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)

szovjet hadsereg számára vállalt kötelezettségek teljesítése. A szervezésben és az irányításban aktívan részt vevő üzemi bizottságok is komoly tapasztalatokra tettek szert, melyeket a későbbiek során kamatoztattak. Az ország újjáépítésének programja A második világháború Európában 1945. május 9-én véget ért. A fasiszta Németország feltétel nélküli kapitulációjával az ellentéles osztályérdekű magyar antifasiszta erőket összetartó fő feladat: a fasiszta Németország elleni harc, lekerült a napirendről. Az eszmei, ideológiai és politikai életben tovább élő fasiszta maradványok elleni küzdelem mellett mindinkább előtérbe került a fasiszták által kifosztott és rombadöntött ország újjáépítése. Az új feladat felszínre hozta az antifasiszta koalíción belül a kapitalista társadalom alapvető ellentmondását: a tőke és a munka, a burzsoázia és a proletariátus közötti ellentmondást, amely addig, a közös ellenség elleni harc idején, átmenetileg háttérbe szorult. Az ellentétes osztályérdekek elsősorban az újjáépítési program megoldásának módja, eszköze és iránya kérdésében jutottak kifejezésre. Az MKP vezette forradalmi erők az ország gazdasági felépítésiét a munkáshatalom megteremtéséért vívott harccal kapcsolták össze, a tőkések és támogatóik gazdasági pozícióik stabilizálását, a polgári demokrácia keretei között, a burzsoázia hatalma megszilárdításának talaján akarták megvalósítani. A „ki kit győz le" küzdelem az ország újjáépítéséért folyó harcban bontakozott ki. A rombadöntött ország felépítésének munkáját azonban egyik osztály sem vállalhatta egyedül. Meg kellett teremteni a nemzeti erők összefogását. Hogy az ország újjáépítése az egész nemzet ügyévé váljon, a munkásosztálynak, olyan programot kellett kidolgoznia, amely az ellentétes érdekű osztályok alkotó együttműködését biztosította. Az objektív fejlődés által felvetett kérdésekre a munkáspártok 1945 tavaszán kidolgozott programjai adták meg a választ. Azi MKP májusi konferenciája a kommunisták és a demokratikus erők figyelmét az újjáépítésre irányította, és megállapította, hogy az ország felépítése az egész nemzet feladata: a munkába be kell vonni a munkások, a parasztok és az értelmiségiek mellett a tőkének azt a részét is, amely hajlandó részt venni az ország felépítésében. A legnagyobb feladat a munkásosztályra hárul, de az áldozatvállalás nem lesz hiábavaló: „a Magyar Kommunista Párt és rajta túlmenően az egész