Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

III Az üzemi bizottságok erőfeszítései a termelés fokozására és a munkafegyelem megszilárdítására (1945. július—december)

mondása, élni akarása a saját szerszámok rendelkezésre bocsátásával lehetővé tette az üzemmel való részleges megindulást. A gyárnak, fennállása óta, ez ideig még soha nem végzett munkát kellett teljesíteni, gépkocsi alkatrészeket kellett, tömegcikként, gyártania, amihez hiányzottak a megfelelő tapasztalatok és gépek. Így pl. furatukban hornyolt sebességváltó homlokfogaskerékeket, spirálfogazású, furatukban hornyolt kúpkerekeket, az ezekhez tartozó meghajtó nyelestengelyeket, ugyancsak spirálfogazású kúpkerekes végződéssel, belsőfogazású kardántengely-részeket stb. Mindezen alkatrészeket a gyárban a Vörös Hadsereg által rendelkezésre bocsátott anyagból kovácsolva és edzve. Nem kis gondot okozott az erős mintaasztalos-'hiánnyal küzdő gyárnak a legkülönbözőbb öntöttvas gépkocsialkatrészek mintáinak elkészítése, de ezen akadályokat is leküzdve, sikerült a reánk rótt feladatokat az előírt tervnek megfelelően megoldani. Tömegével gyártottuk az öntöttvasból készült és gyárunkban öntött Chevrolet-, Zis—5, Ford-motorokhoz való dugattyúkat, hajtómű burkolatokat, kardánburkolatokat és négyfajta autódugattyú-gyűrűket. Ez utóbbiak kifogástalan gyártásához 5 db centrifugális öntőgépet készítettünk, amelyekkel az öntések homogén volta biztosíttatott, és így a selejtszám a legminimáhsabbra volt redukálható. A legnehezebb feladatot az előírt Ford-motor Block mintáinak elkészítése és kifogástalan leöntése képezte. Ilyen vagy ehhez hasonló munkát a Röek-gyáriak még sohasem csináltak. Ennek dacára már a 7-ik öntésünk kifogástalan volt, és átvétetett éppen úgy, rnint az utána következők. A tömeggyártás (fogaskerekek, spirálfogazású géprésziek, dugatytyúgyűrűk) tanulmányozására egy kisebb bizottságot a WM-hez küldöttünk ki, ahol a közös cél érdekében kért felvilágosításokat kiküldötteink megkapták, mely nyomokon elindulnunk sikerült. Az ott tapasztaltakat át kellett a mi gyárunk viszonyaira, állítanunk. Minden törekvésünk arra irányult, hogy a kézi munkát a leghatályosabban kiküszöböljük, ami annyira sikerült, hogy a gyártás folyamata alatt az oroszok a budapesti gyárak szakembereit tanulni hozzánk küldöttek, s így, többek között, azon megtiszteltetésben is részesültünk, hogy tanítómesterünk, a WM is hozzánk jött a mi rendszerünk tanulmányozása és átvétele miatt. A felszabadító Vörös Hadsereg frontrendeléseit 122%-ra teljesítettük. Dolgozóink az önfeláldozásig menően Kispestről, Pestszentlőrincről, Törökbálintról és Budaörsről, heteken keresztül gyalog jártak be a gyárba azért, hogy kötelességüket teljesítve, a gyár fennmaradását biztosítsák. 27/0631 417