Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

III Az üzemi bizottságok erőfeszítései a termelés fokozására és a munkafegyelem megszilárdítására (1945. július—december)

újjáépítését szolgálta,' és ha követett is el ez az üzemi bizottság szabálytalanságot, azok a rendkívüli viszonyok zűrzavarában történhettek csak, és ma úgy érezzük, sokat tanultunk az elmúlt hónapok során, és bátran nézünk a jövő elé, mert igazolni tudjuk, hogy minden erőnket, mindenkor a közösség szolgálatába állítottuk és állítjuk a jövőben is, légióképpen könnyen tesszük akkor, ha vállalatunk élén nem Dr. Gy. I. vezérigazgató fog állani, hanem egy becsületes magyar gondolkodású, munkásszerető vezető. Be tudjuk bizonyítani adatokkal és rendelkezésekkel, melyeket a központi vezetőségünk küldött az elmúlt hónapok alatt a helybeli gyárvezetőségnek, hogy rengeteg munkánk és fáradozásunk hiábavaló akkor, ha a központi gyárvezetőség nem érez együtt a telepen dolgozó munkássággal, és hiábavaló volt legtöbb esetben a múltban minden fáradozásunk, mert javaslatainkat, kérelmeinket nem mint a munkásság döntő befolyással bíró szervétől vették át és bírálták el, hanem mint alárendelt hivataltól, és nem érdekelte a központ vezetőségét, hogy az elutasítás szabotálja az összes munkásság érdekében fáradságot nem ismerő üzemi bizottságfunk] törekvéseit. Közellátás terén az üzemi bizottság és a helybeli gyárvezetőség, a felszabadítás óta, a mai napig, teljesen a központ támogatása nélkül kellett, hogy mindent megteremtsen a dolgozók és családtagjaik részére, nem egy esetben kellett az orosz parancsnoksággal felvenni baráti alapon az érintkezést azért, hogy a munkásság részére a kölcsönkért orosz teherautóval gabonát, olajosmagvat vagy más élelmet tudjunk szállítani gyártelepünkre. Nem egy esetben kellett, az orosz őrséggel egyetértve, hadizsákmányból orosz őrség által nyilvántartott termékeinkből kunyerálni, illetve koldulni hordós tételeket, hogy ezzel a dolgozók élelmét biztosítani tudjuk. Mindent, ami a mai napig természetbeni juttatás volt a gyártelepen, saját kezdeményezésünkre és a helybeli gyárvezetőséggel karöltve, a központ támogatása nélkül kellett megvalósítani. Az üzemi bizottság és vele karöltve [a] dolgozó munkások és tisztviselők érdeme egyedül az, hogy a gyártelep összes dolgozói és azoknak családtagjaik, valamint hadbavonultak és fogolytáborban levők hozzátartozói többé-kevésbé ellátva lettek, és könnyen megállapítható, hogy egyedüli ember a vállalat élén Dr. Gy. I. vezérigazgató, aki ezt a hatalmas munkát nemcsak lebecsülte, hanem a felvett jegyzőkönyvek alapján is bizonyítható, hogy soha nem is értékelte, ellenben elkövetett mindent, hogy munkánkat megnehezítse, és az elismerés helyett úton-útfélen csak dorgálásban részesített bennünket. Nem beszélve arról, hogy az ő fantasztikusan magas fizetése mellett sokszor azt akarta bizonyítani, hogy, mi rendes kereset nélkül is nagyon meg vagyunk fizetve, mert