Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

III Az üzemi bizottságok erőfeszítései a termelés fokozására és a munkafegyelem megszilárdítására (1945. július—december)

távoloságra lakik, ezek a munkástársak csak úgy tudnak értesülni a dolgokról, hogyha a gyűlésen részt vett munkatársaink referálnak róla. Hogy ez előfordul, ós joggal érdeklődtek, ez mind annak tudható be, hogy a fizetéseket illető intézkedések, melyek a vezérigazgató részéről történtek, egyik napról a másikra teljesen ellenkezőek \yoltak az előbbi intézkedések[kel]. S rendszeres fizetésük nem lévén a munkásoknak, állandóan izgalomban tartotta őket az, hogy mikor és mennyi fizetést kapnak, és kapnak-e egyáltalán. Csupán annyi hozzáfűzni valóm van még, hogy ezek a fejösszedugások, melyek valóban a munka rovására mentek, a vezérigaz^ gató helytelen intézkedéseinek a következményei. Melyek egyben igazságtalanok is voltak. Jenéi Rudolf, üzemi bizottsági elnök: Az üzemi bizottság részéről kívánatosnak tartom, hogy a mai tárgyalás keretében a Budapestről leküldött elvtársak előtt feltárjam azt a körülményt, melyben a Pét gyártelepi üzemi bizottság működését, annak idején, megkezdte. A felszabadítás után közvetlenül a gyártelep, szakszervezet ós pártok felállítása nélkül, kimondottan a becsületes munkásöntudattól vezérelve felvette a munkát, anélkül, hogy munkabérekről vagy törvényekről beszéltünk volna. A péti gyártelep tulajdonában levő benzinfinomító érdekelte egyedül a felszabadító csapatok parancsnokait, melyeknek vezetése és a kéznél levő régi mérnökök vezetése mellett egy hét alatt a fentnevezett benzinfinomítót üzembe is helyezte, és a munkát folytatta becsületes, magyar munkás szorgalmával, és folytatja a mai napig is.

104 Az üzemi bizottság létrehozása után közvetlen még határozott rendelkezések sem voltak, és az üzemi bizottságba bekerült munkások is teljesen tájékozatlanak voltak a demokratikus államrendszer terén. Elvtársak! Mi, az üzemi bizottság tagjai, minden erőnk latba vetésével elkövetünk mindent, hogy a 25 éves kapitalista járom alól felszabadulva [a munkásság] minden sérelmes ügyét és minden kívánságát és jogos járandóságát úgy intézzük el, ahogy [azt] az érzéseink diktálják. Elismerjük azt, hogy működésünk nem volt hiba nélkül, ellenben semmiből a romok közül kellett állandóan a dolgozókat és azok családtagjait ellátni és létfenntartásukat biztosítani. [Ezeket] meg kell jegyeznünk, és kérjük a méltányolását a rendkívüli helyzetnek. Ekkor még lakásaink teljesen ki voltak fosztva, élelmünk és ruházatunk egyáltalán nem volt, a munka folytonosságát, az orosz pa-