Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)

munkás vagy még kevésbé tiszta értelmiségi összetételű bizottságok, s a fizikai és az értelmiségi dolgozók lehetőleg egyaránt képviselve legyenek. A bizottság munkájában a megválasztottak együttesen vettek részt. Az üzemi bizottság tagjai azok lettek, akik a legtöbb szavazatot kapták, utánuk sorrendben következtek a póttagok. Szavazategyenlőség ^esetén sorshúzással döntöttek. A kivált bizottsági tag helyébe a legtöbb szavazattal rendelkező póttag lépett, A választás elleni kifogások kérdésében a telephely szerint illetékes elsőfokú iparhatóság — jogorvoslat kizárásával — határozott. A rendeletnek ez a pontja az üzemi bizottságok feletti felügyeleti jogot megosztotta a szakszervezetek és az újjászerveződő — nem mindig demokratikus — állami szerv között. A rendeletnek három — szervezeti szempontból — lényeges vonását emelhetjük ki: 1. A Tanácsköztársaság leverése óta először biztosított államilag széles körű demokratikus jogokat a munkásság számára az üzemekben. 2. A tőkés vezetés és az üzemi bizottság közötti vitás ügyekben a döntési jogot az állami szervekre: az elsőfokú iparhatóságra, a munkaügyi bíróságra, az iparfelügyelőségre és az Országos Ipartanácsra ruházta. >C 3. Az üzemi bizottságok irányításában a szakszervezeteknek korlátozott jogkört biztosított. A szakszervezetek vezették le a rendelet szerinti első üzemi bizottsági választást, és küldötteik részt vehettek az üzemi bizottsági üléseken, de a szakszervezeteket nem tekintette fellebbviteli fórumoknak. A rendelet megjelenése — belső ellentmondásai és gyengeségei ellenére is — jelentős előrelépés volt. Egyrészt törvényesítette az üzemi bizottságokat, védelmet biztosított számukra az államhatalom részéről, amivel jelentősen elősegítette további elterjedésüket. Másrészt egységes elvi és szervezeti alapot teremtett az üzemi bizottságok szervezéséhez, tevékenységéhez. A rendfelet visszhangja Az 50 100-as rendelet, amely tulajdonképpen kompromisszum volt, nem elégítette ki sem az üzemi bizottságokat, sem a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) urait. Az előbbiek megalkuvónak, az utóbbiak túl radikálisnak tartották. A két munkáspárt és a szakszervezetek, politikai tevékenységükkel, arra törekedtek, hogy a munkássággal és az üzemi bizottságok-