Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

III Az üzemi bizottságok erőfeszítései a termelés fokozására és a munkafegyelem megszilárdítására (1945. július—december)

feltétlenül felismerhető, hiszen nyilvánvaló, hogy nem azért menekültek el elvihető vagyonukkal, mert azt hitték, hogy visszatértükig vigyáznak az ingatlanukra. Mikor elmenekültek, valószínűleg még álmodni sem merték, hogy a régi rendszer felszámolása után ők mint tulajdonosok fognak visszatérni. Az itthagyott gyár és üzem a veszteség rovatba lett náluk elkönyvelve, lemondás, a birtoklással való végérvényes felhagyás volt. Az itthagyott tulajdon a munkásság kezébe ment, és sokkal jobban használja fel, mint maga a régi gazdája. Ezek az üzemek a Vörös Hadsereg bevonulásakor mint hadizsákmány mindaddig a Vörös Hadsereg tulajdonát képezték, amíg azt- mint jogos tulajdonos a Vörös Hadsereg parancsnoksága, amidőn hadi szempontból nem volt reá szüksége, átadja forma szerint is az üzemekben dolgozó munkásoknak. Mi nem ragaszkodunk az írott és halott joghoz akkor, amikor a valóság ós igazságosság mást mond. Nem mehet el a szakszervezeti bizottság szó nélkül különösen a felett a tény felett, hogy az egyik ilyen régi magánjogi alapon álló kapitalista vállalat a Magyar Általános Hitelbank, amelyikről hivatalos vizsgálat állapította meg, hogy a termelésre szánt kölcsönt valutaspekulációra fordította. Ugyancsak szigorú vizsgálat folyik az irányban is, mivel köztudomású, hogy ez az érdekeltség volt a fasiszta Németország leghűségesebb gazdasági kiszolgálója, de ezenkívül ez az érdekeltség az, amelyik első volt abban, hogy a német és magyar csapatok által megszállott Ukrajnát a legszemérmetlenebbül kirabolja. Erre alapították a Transcarpathia nevű rablószövetkezetet, amelynek vezetőségében a Magyar Általános Hitelbank döntő szerepet játszott, s ebből kifolyólag vizsgálat is folyik, amelynek eredményeképpen már több letartóztatás is történt. Tudomásul kell venni mindenkinek, hogy a munkásszövetkezetek megalakultak, dolgoznak és dolgozni is fognak, termelnek, és a dolgozó társadalom javát szolgálják. Meg nem ingatható és meg nem támadható önkényesen értelmezett elvi alapokon, különösen akkor, ha ezek az elvi alapok nem tiszták. A ma és holnap társadalmában megszűnik a szolgaságnak minden fajtája, s azt az eszmét, hogy a dolgozók • elsősorban a dolgozóknak dolgozzanak, leghatékonyabban éppen a munkásszövetkezetek szolgálják. Minden ellenük irányuló támadást csak a reakció jelentkezésének tulajdoníthatunk, és minden támadást, amely a munkásszövetkezeteket létében éri, a leghatározottabban visszautasítunk. A munkásság elég hatalmasnak érzi magát ahhoz, hogy ezeket a támadásokat igazságának tudatában fölényesen visszaverje. P. H. Kétoldalas, géppel írt másolat. — OL MÁH Ipari osztály 131. cs.