Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)

zet elkészült. A rendelettervezetet a Minisztertanács február 3-án targyalta és hagyta jóvá. A minisztertanácsi tárgyalásról nincsenek adataink, csupán Teleki Géza vallás- és közoktatásügyi rniniszter álláspontját ismerjük, aki tiltakozott az ellen, hogy az egyetemeken üzemi bizottságok alakuljanak. (16. sz.) A rendelet alkotóinak álláspontja az volt, hogy az országban végbemenő demokratikus átalakulásból következik az ipari munkásságnak az a joga, hogy vállalatának gazdasági és politikai életében aktív szerepet játsszék. A munkásság e jogának elismerése teszi csak lehetővé a romokban heverő gyárak gyors újjáépítését, a jobb és ||iazdaságosabb termelés megszervezését. E feladatok mielőbbi és eredményesebb végrehajtása érdekében viszont meg kell teremteni a tőkések és a munkások együttműködésének helyes kereteit az új viszonyok között. Ezt csak a dolgozók által választott gyári üzemi bizottságok képesek megvalósítani. Ezeknek az elveknek az alapján a rendélet elismerte és biztosította az üzemi bizottságok ellenőrzési jogát a tőkés termelés és elosztás felett. Az ellenőrzés végrehajtását illetően a rendelet előírta: a) „A munkaadók tartoznak az üzemi bizottságnak negyedévenként pontos jelentést tenni a vállalat helyzetéről, üzletmenetéről és a munkapiac várható alakulásáról." b) A 200-nál több alkalmazottat foglalkoztató üzemekben az üzemi bizottságoknak „joguk van betekinteni az egész üzletmenetbe, tehát joguk van szakértők útján az üzleti könyveket is megvizsgálni". c) Az igazgatósági üléseken az üzemi bizottság egyik tagja „teljes tanácskozási joggal" részt vehet, de a céget kifelé nem képviselheti. d) „Az üzemi bizottságok általában közreműködnek javaslataikkal a jobb és gazdaságosabb termelés előmozdítása érdekében, új munkamódszerek bevezetésével, és mindenben elősegítik a termelés eredményességét". e) Feladatuk továbbá „az üzemek megtisztítása a fasisztáktól, valamint olyan egyénektől", akik részt vettek az üzem megrongálásában. A rendelet azzal, hogy — bár csak a 200-nál több alkalmazottat foglalkoztató vállalatoknál — előírta az üzleti könyvek ellenőrzését, megtette az első lépést a tőkés üzleti titok teljes felszámolása felé. Ez forradalmi lépés volt, mert — mint Lenin megállapította — „az üzleti titok megszüntetése nélkül a termelés ós az elosztás ellenőrzése" csak üres ígéret marad.

57 A rendelet — az MNFF programjának szellemében — ezzel az intézkedéssel a burzsoázia megosztását 87 Lenin Művei, 25. köt. Szikra, 1952. 368, old. 3* 3§