Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

II Az üzemi bizottságok hatáskörének szabályozása, harc a tőkésekkel (1945. február—július)

A Ganz és Társa Villamossági-, Gép-, Vagon- és Hajógyár Rt. üzemi bizottsága és igazgatósága felszólítja a gyár munkásait, tegyenek javaslatokat a termelés fokozására és a gyártási eljárások tökéletesítésére Hirdetmény Az ország talpraállításához termelni kell: többet, jobbat, minél többet, minél jobbat. Mindenkinek a saját munkaterületén el kell követnie mindent, hogy a termelést a legnagyobb mértékben fokozhassuk. A termelés fokozásához és javításához nem szabad semmilyen elérhető vagy rendelkezésre álló eszközt kihagynunk. Felszólítjuk ezért munkásainkat, hogy a maguk részéről is igyekezzenek minél többet, minél jobbat termelni. Hogy a termelés még jobban fokozható legyen, felhívjuk a munkásságot arra, hogy necsak kezének munkájával, hanem esetenként gondolataival is járuljon hozzá a termelés fokozásához. Amikor ezt a felhívást tesszük, nem arra gondolunk, hogy általános szólamokkal, elvont gondolatokkal, országra szóló nagy tervekkel foglalkozzanak, hanem az ipari munkássághoz méltó józansággal azon a téren adják gondolataik legjavát, ahol teljesen otthon vannak: saját munkakörükben. Az ipari munkásság egész munkás életében látja, mint alakul ki kezében a nyersanyagból a kész ipari termék, az ipari munkásság a múltban is mindig az az osztály volt, amely józanul, mindkét lábával a földön állott: meg vagyunk győződve arról, hogy a jövőben is meg fog felelni ennek a hagyománynak, és olyan gondolatokkal fog hozzájárulni a Nagy Építéshez, amelyek nyomán tényleg kézzelfoghatóan kialakul a termelés fokozása. Gondolunk itt elsősorban a gyártási eljárások, munkamenetek tökéletesítésére. Ha valamely iparcikket, vagy csak alkatrészt egy jó gondolat folytán félannyi idő alatt elő lehet állítani, egy ugyanazon munkagépen egy ugyanazon munkás kétszer annyit termel ugyanannyi idő alatt, és ha ez mindenütt elérhető, az újjáépítés félannyi ideig tart, és utána a jólét kétszer olyan iramban fokozható. Nem kell attól tartani, hogy a munka elfogy: mindannyian jól tudjuk, hogy nem lehet annyit termelni, aminek hasznát ne lehetne venni, és nem vagyunk kitéve annak, hogy a túltermelésből munkanélküliség fakadjon. Célunk egy: többet termeim, hamarabb talpraállni.