Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

II Az üzemi bizottságok hatáskörének szabályozása, harc a tőkésekkel (1945. február—július)

ellenállásba ütköznek, és saját személyét is félteni kénytelen mindenki ennek következtében a meghurcoltatásoktól, a fájdalmas kellemetlenségektől. Rendkívül fontos az igazolások sürgős lefolytatása, de az üzemmenet érdeke kívánja azt is, hogy az igazoltak azután nyugodtan dolgozhassanak, tehát a gyár, a közösség, a nép érdekeit szolgáló gyári tevékenységükben komoly megvédésben részesüljenek az igazságtalan támadások ellen. A lerombolt ország újjáépítésében, a jóvátételi szállítások ránk vonatkozó részének elvégzésében csak komoly, odaadó munkával tevékenykedhetünk eredménnyel. Az önfegyelem megerősítése, a munkafegyelem megtartása és megtartatása első kelléke a komoly terinelő munkának. / A gyárvezetőség nevében: Gergely sk, főmérnök Kétoldalas, géppel írt másolat. — OL RSV Vezérig, lev. 1945/á6—11. Az Ózdi gyárvezetőség az üzemi bizottsághoz intézett levelének másolatát a budapesti vezérigazgatónak tudomásulvétel végett megküldte. A műszakiértelmiség-ellenes hangulat nemcsak Ózdra, hanem egész Borsod megyére jellemző volt. Az MKP határozott harcot folytatott a túlzó baloldali gyakorlat ellen. Az ózdi túlkapások felszámolására 1945 májusában a párt Práth Károlyt állította a helyi pártszervezet élére. (Bővebben lásd: Kirschner Béla—Rácz Béla: „Az Ózdi Vasmű története a felszabadulás időszakában". Századok, 1963. 810—825. I.)