Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)

megfontoltságról tettek tanúbizonyságot. A bérek megállapításakor az esetek többségében a termelés fokozásának érdekeit tartották szem előtt. A Weiss Manfréd Acél- és Fémművek üzemi bizottsága 1945. január; 25-i ülésén a 18 éven felüli segédmunkások órabérét 4, a betanított munkásokét 5, a szakmunkásokét 6 pengőben, a havidíjiasok bérét 600—1400 pengő keretben s öt kategóriában állapította meg.

45 A bérrendezésekkel kapcsolatos vitákon szélsőséges nézeteket is hangoztattak egyesek. Azt követelték, hogy a műszaki értelmiség se kapjon többet, mint a legjobban fizetett munkás. Ezt az üzemi bizottságok többsége visszautasította. Egyenlősítési törekvések számos üzemben felszínre törtek, sőt ez a tendencia az iparágak egyikében-másikában is megmutatkozott. (8. sz,.) AZ üzemi bizottságok bérmegáíllapító ténykedése kezdetben gyakran csak elvi jelentőséggel bírt. A gyárak kasszái üresek voltak, mert részben a németek és a nyilasok, részben az elmenekiült igazgatók elvitték a gyár pénzkészletét. A pénzhiány elsősorban a nagyvállalatoknak okozott komoly nehézségeket. Emiatt az üzemi bizottságoknak hallatlan erőfeszítéseket kellett tenniük a bérek töredékének biztosítására. Az üzemi bizottságoknak nem egyszer e téren is a szovjet hadsereg) nyújtott segítséget. A bérfizetéshez hasonló gondot okozott a súlyos élelmiszerhiány, a munkásság gyári ellátása, s emiatt mindinkább előtérbe lépett a fekete piac kikapcsolásának, a bérek mellett bizonyos élelmiszerek juttatásának a kérdése is. A felszabadulás a bérből élők, elsősorban a munkásság háztartását szinte teljesen üresen találta. Pl. Kőbányának 130 000 főnyi lakosa, melynek 95%-a bérből élt, semmiféle tartalékkal sem rendelkezett.

46 De nemcsak az egyes háztartások, hanem a közraktárak is üresek voltak. Pesterzsébeten, 1945. január közepén, közellátási bizottság alakult.

47 Munkája azonban meddőnek bizonyult, mert nem volt mit juttatni. A kereskedelem teljesen megbénult. Mindenféle élelmiszer beszerzése lehetetlenné vált. Ennek következtében katasztrofális éhínség fenyegetett, a háztartások készletei (mind élelmiszerben, mind tüzelőben) fogytán voltak. Az ipari központok, elsősorban pedig a főváros közélelmezési helyzete azonos volt a pesterzsébeti állapottal. Mindezek miatt érthető, hogy az üzemi bizottságok figyelme intenzíven az élelmezési kérdések felé irányult, hiszen a dolgozók érdekvédelme akkor ezzel kezdődött. A súlyos élelmezési helyzet akadályozta a helyreállítása munkát, a termelés '<•'< OL WM körözvények 1945—48. (22. sz.) « Főv. L X. ker. Elöljárősági ir. 1945—557. (1945. február 6.) 47 Pest-Nógrád vm. L Pest vm. alispáni ir, 1945—53,