Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)
II Az üzemi bizottságok hatáskörének szabályozása, harc a tőkésekkel (1945. február—július)
Ezzel szemben ma a fasiszták által ipartelepeink lerombolva, illetve elhurcolva, vasútparkjaink összezúzva, mezőgazdaságunk megbénítva, földjeink bevetetlenül, ezért kellett jelszavainknak megváltozni. Most rátérek üzemünk helyzetére. Az orosz hadsereg felszabadítása után rögtön megkezdtük a romok eltakarítását 53 , és felajánlottuk munkánkat a Vörös Hadseregnek. Ügy, ahogy azt a körülmények engedték és lehetővé tették. Ez a munka elég szépein folyt. Ezzel ellentétben a karbantartási munkálatok, romok és szemetek eltakarítása ma is lassan és vontatottan folyik. Majd később kaptuk a puskavessző rendelést, amelynek indulása nagyon rossz és vontatott volt. Az kétségtelen, hogy a gépek elvitele és az ellátási nehézségek, a közrendészet biztonságának hiánya lelki letargiát és bizonytalanságot idézett elő munkatársaimban. De legyünk magunkhoz őszinték, és ismerjük be, hogy munkánk nem volt teljesen lelkiismeretes és odaadó, mert még nem láttuk be azt, hogy saját sorsunk irányítását magunk kezébe kell venni. Munkánkon a tét, lenni vagy nem lenni. Csak a lelkiismeretes és odaadó munkamenet mellett tudjuk a további megrendeléseket elfogadni, és annak eleget tenni, az új, független, szabad, demokratikus Magyarország felépítését vállalni és biztosítani. Az üzemi bizottság csak úgy tud gyökeres és tökéletes munkát végezni, ha a munkásság bizalmat előlegez a bizottságnak és egy emberként áll mögötte. Mi ígérjük azt, hogy az üzemi bizottság az előlegezett bizalommal nem fog visszaélni, minden erőnkkel és akaratunkkal azon leszünk, hogy az új, független, szabad, demokratikus Magyarország fölépítését minél tökéletesebben és gyorsabban végrehajtsuk. Ezután a központi szakszervezet részéről kiküldött Ondok János vette át a szót. Rámutatott az üzemi bizottság fontosságára és annak munkájára. Kérte a munkásságot, hogy támogassa az üzemi bizottságot nehéz munkájában. Majd rámutatott a szakszervezetek fontosságára, és kiemelte azt, hogy a legnagyobb összefogással és a legnagyobb akaraterővel tudjuk csak felépíteni az új, független, szabad, demokratikus Magyarországot. Ezután az üzemi értekezletet Joó elvtárs bezárta. Szabadság! Egyoldalas, géppel írt másolat. — OL Danuvia ir. 1. cs.