Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

II Az üzemi bizottságok hatáskörének szabályozása, harc a tőkésekkel (1945. február—július)

SZOLNOK, 1945. MÁRCIUS 1. A Szolnoki Cukorgyár munkásbizottságának jelentése a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank ipari titkárságához a gyárat ért háborús károkról, az épületek és a gépi berendezések újjáépítéséről és a vállalat megmentése érdekében tett intézkedéseiről. Tekintettel arra, hogy Budapesttel a kapcsolatot ismét fel tudjuk venni, kötelességünknek tartjuk, hogy önöknek mint vállalatunk főrészvényeseinek — az első adódó alkalommal — gyárunk, jelenlegi helyzetéről beszámoljunk. 1944. október 8-án v. Chikán igazgató a gyár ügyeinek intézését — elmenekülése alkalmával — átadta az üzemi munkaügyi választmánynak.

50 Ennek tagjai Polonyi Szüts András, id. Gönczöl Sándor, id. Fadgyas Antal és Nagy Ágoston voltak. Az oroszok által történt megszállás után a főispán Polonyi Szüts Andrást és id. Gönczöl Sándort gyárvezetői minőségében megerősítette, és az adminisztrációs ügyek, valamint a termelési ügyek vezetésével Csongor Istvánt bízta meg. Ezt követőleg a főispán a gyárvezetők mellé kiküldte Ulbrich Tibort, majd január 25-én Polonyi Szüts Andrást a város közigazgatási osztályának élére hívták meg. Abban a tudatban, hogy nevezett a városi tanácsosi állásában gyárunknak nagyobb hasznára lehet, Polonyit 6 hónapra szabadságoltuk. Ezt követőleg a polgármester a gyárvezetők mellé kirendelte Besenszky Lászlót. Szolnok ostroma 1944. október 8-án kezdődött, és november 3-ig tartott. Ez alatt .az idő alatt a gyár alkalmazottai teljesen magukra hagyatva maradtak, mert a vezetőség a teljes tisztikarral (Csongor István termelési felügyelő és Besenszky László vegyész kivételével) elmenekült. Ennek ellenére az alkalmazottak minden erejüket megfeszítve, a szó legszorosabb értelmében éjt-nappallá téve, sokszor életük kockáztatásával is igyekeztek a gyár vagyonát [megvédeni]... Gyárunkat ért nagyobb károkat az idecsatolt jegyzéken tüntetjük fel. A részletes kárjegyzéket elkészítettük ugyan, ezeket azonban lezárni csak akkor fogjuk tudni, ha a gyár teljes területe felett ismét mienk lesz a rendelkezési jog. Meg kell jegyeznünk ezzel kapcsolatban, hogy összes könyveink, feljegyzéseink elpusztultak, úgyhogy a termeivények, felszerelések, anyagok stb. mennyiségét csak emlékezetből tudjuk rekonstruálni. E tekintetben esetleg még javulhat a helyzet, ha az orosz katonaság beszállásolása következté-