Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

II Az üzemi bizottságok hatáskörének szabályozása, harc a tőkésekkel (1945. február—július)

A tőke legnagyobb félelme a bizonytalanság. Jobb a rosszabb bizonyosság is, mint az esetleg Kánaánt ígérő bizonytalanság. Ha ezt a drága időt egy helyben való topogássial és csodavárással töltjük el, végzetes hibákba esünk. A pénz leszivárog, és a föld alá, szalmazsákba vagy dohos ládákba kerül. Mi pedig nem tudunk fizetni se munkást, se adót, megáll a vérkeringésünk. Jön a földreform. A nagybirtoknál levő pénz — s talán ma ott maradt meg a legtöbb — van legjobban megrémülve. Szívesen helyezkedne el iparvállalatoknál, ha bármilyen gyenge feltételeket, de bizonyosságot látna. Hacsak egy dekával lenne nagyobb biztonsága, mint máshol, akkor itthon maradna, sőt még árkon-bokron, országhatáron át is idefolyna. Ha nem vesszük számításba a tőke természetét és nem okosan bánunk vele, hogy magától elénk jöjjön, akkor hosszú éveken át éhség és döghalálon keresztül, óriási erőfeszítéssel jut el a pénz megregulázásához az, iaki azt megéri, ill. túléli. Míg egy rosszabb feltételű bizonyossággal megtermékenyítené a gyárakat és vállalatokat, és minden nehézségen át, bármily döcögve is, megszülné termékeit, és így átsegítené a városok tömegeit azokon az éveken, mikorra az egyensúly helyreáll, addig az ipartermék feladata a ládafiából a pénzt kifúvolázni, s az egészséges vérkeringést biztosítani. Ma a legfontosabb kérdés: megmentésünk az éhhaláltól, de egy perccel sem kevésbé sürgős, mert szoros összefüggésben van az előbbivel: Mállni és megmondani, mit akar az üzemi bizottság, mi a feladata, mi a célja, miért kell életre hívni, hogy a tőkés is tudja meg ebből, mire számíthat és mivel kalkuláljon. De nekünk munkásoknak is tudni kell: meddig érhet a takarónk, és meddig nyújtózkodhatunk. Tudni akarjuk, hogy miért dolgozunk. Intézményesen biztosítva akarjuk látni, hogy a munkába hulló verejtékünk nyomán meg tudjuk-e szerezni a régen várt jobblétet, vagy ha az általános életnívó alatta marad is egyelőre a réginek, legalább igazságos teherelosztást akarunk. Nem akarunk csillagászati számokat, nem akarunk havi 1500 pengőt keresni, ha majd egy mázsa búzát 2000 pengőért lehet csak venni. Gyors, erélyes és okos intézkedéseket várunk. Ha az üzemi bizottságunk működésének szabályai megvannak, akkor abból folyóan a következő lépések megtételéhez szükséges rendeletek meghozását lehet kezdeményezni. Nem olyan rendeleteket, melyeken hónapokig kelljen kotlani, hanem bevált és kipróbált recepturán alapuló, világos és egyszerű intézkedéseket kérünk!