Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)

és a munkateljesítmény emelkedésében nagy részük volt a bányák üzemi bizottságainak, melyek különösen a termelés racionalizálása és a munkafegyelem helyreállítása terén tűntek ki közreműködésükkel. Az üzemi bizottságok munkája a stabilizáció óta általában nagy fejlődésen ment át. A szakszervezetek által a legfontosabb iparágakban szervezett tanfolyamok eredményesnek bizonyultak. A tanfolyamokon az üzemi bizottsági tagok a vállalatok ellenőrzéséhez szükséges legalapvetőbb ismereteket megszerezték.

253 Megjavult az üzemi bizottságok és a bizalmi testületek addig gyenge, az együttműködést sok esetben zavaró kapcsolata is. A bizalmi testületek az érdekvédelmi feladatok egy részének átvételével tehermentesítették az üzemi bizottságokat, és közreműködésük elősegítette a munkavédelmi és a szociális létesítmények kiépítését, az üzemi kulturális és sportélet kifejlesztést, melyre az infláció alatt csak igen kis mértékben nyílt lehetőség. Az üzemi bizottsági munka színvonalának emelését szolgálták a szakszervezetek által iparágak szerint szervezett üzemi bizottsági választmányok rendszeres értekezletei. Elsőnek a vasas- és a textilesszakszervezet hozott létre ilyen választmányokat, melyekben a vas-, a fém-, a gép- és a textilipari vállalatok üzemi bizottságait, tömörítették. A Szakszervezeti Tanácsban és a bányász szakszervezetben üzemi bizottsági titkárságok működtek. A megyékben a szakmaközi bizottságok irányították a helyi üzemi bizottságok működését. Veszprém megyében — mint említettük — a nagy ipari üzemek üzemi bizottságai Ipari Blokkba tömörültek, hogy problémáikat rendszeresen megbeszéljék és tapasztalataikat kicseréljék.

254 Az üzemi bizottságok munkájának fejlődésével szemben sajnálatosnak kell tekintenünk, hogy a stabilizációt követő hónapokban egyre több jelenség utalt a munkásegység lazulására. A két munkáspárt szoros együttműködését elsősorban a Peyer-csoportnak ós híveinek aknamunkája veszélyeztette, akik 1946. december elején nyíltan követelték a kommunistákkal való szakítást. A jobboldali szociáldemokraták agitációjára vezethető vissza, hogy a nagy-budapesti textilgyárak szociáldemokrata üzemi bizottsági tagjai, szakszervezeti és pártfunkcionáriusai 1946 őszén küldöttközgyűlés Összehívását sürgették, mert állításuk szerint a „textilipari szakszervezetben nem érvényesült a munkásegység szelleme".

255 Nem sokkal később a Magyar Pamutipar üzemi SZDP-pártszervezete intézett éles tá253 Pl Arch. 2/16—95. 251 Szakszervezeti Közlöny, 1946. augusztus 5.. 255 Pl Arch. 253/061/1946738.