Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)

Előszó

ELÖSZÖ A történetírás napjainkban mindenütt egyre fokozottabban törekszik arra, hogy megállapításait minél gazdagabb tényanyaggal támassza alá. E törekvés jegyében növekszik a történeti statisztikának a jelentősége. A történeti statisztika a történettudománynak az a területe, amely a múlttal kapcsolatban teszi azt, amit a statisztika a jelen viszonyainak a megvilágítására cselekszik: számszerű adatok nagy tömegét gyűjti össze, rendszerezi, magyarázza és értékeli. Statisztika és történeti statisztika tárgya és módszere között ennek következtében sok a hasonló, sőt az azonos vonás. Vannak azonban különbségek is. A leglényegesebbek egyike az, hogy míg a statisztika a számszerű adatokat, amelyeket összegyűjt, rendszerez, magyaráz és értékel, maga határozza meg, a kitűzött célnak megfelelően maga teremti meg — pl. népszámlálást tart —, addig a történeti statisztika ezeket az adatokat a történeti forrásokból meríti. A történeti statisztikát a történeti források kötik, csak olyan kérdések megvilágítására vállalkozhatik, amelyekre vonatkozóan a történeti forrásokban számszerű adatok nagy tömegben találhatók. Az ilyen: számszerű adatokat nagy tömegben tartalmazó történeti források száma egyéb jellegű forrásokéhoz viszonyítva nem nagy. Még kisebb, sőt egészen kicsiny azoknak a történeti forrásoknak a száma, amelyek valamely kérdésnek vagy kérdéskomplexusnak nagy területen és ugyanabban az időpontban való megvilágítására nyújtanak lehetőséget. A történelem legbecsesebb forrásai közé tartoznak az ilyenek, különösen akkor, ha a kérdés, amelynek megvilágítására alkalmasak, fontos kérdése a történelemnek. A magyar történelemnek ilyen páratlan becsű forrásai közé tartoznak a Mária Terézia uralkodása idején történt úrbérrendezés során készült urbáriumok, úrbéres összeírások. A bennük foglalt nagy tömegű és nagyrészt számszerű adatok lehetővé teszik annak a kérdésnek a megvilágítását, hogy az úrbérrendezés idején, az 1770 körüli években, az akkori szűkebb értelemben vett egész Magyarországon milyenek voltak az úrbéres birtokviszonyok. A marxista történetírás alapvető jelentőséget tulajdonít a termelőerők és a termelési viszonyok kérdései tisztázásának. E kérdéseket az adott korszak birtokviszonyainak ismerete nélkül kielégítő módon nem tisztázhatjuk. Az 1770 körüli úrbéres birtokviszonyok pontos ismeretében sokkal pontosabb feleletet adhatunk arra a kérdésre, hogy Magyarországon a feudalizmus kései szakaszában milyenek voltak a termelőerők, a termelési viszonyok. A Mária Terézia uralkodása idején készült úrbéres összeírásokban foglalt adatok alapján választ adhatunk a termelőerők és a termelési viszonyok olyan alapvető kérdéseire, mint pl, a legfontosabb termelőerővel, a földdel kapcsolatban arra, hogy mekkora volt az úrbéres föld, hogyan viszonylott a nem úrbéres földhöz, mekkora volt az úrbéres helységek száma, az úrbéres föld hogyan oszlott meg az úrbéres helységek között; mekkora volt az úrbéres jobbágyi birtokoknak, a telkeknek a száma, a telkek hogyan oszlottak meg a különböző földesúri birtok- és birtokos-kategóriák között; mekkora volt a telekátlag, azaz az egy telkes jobbágyra eső teleknagyság általában és a különböző földesúri birtok- és birtokoskategóriákban; mekkora volt a telki állomány, azaz egy telekhez mennyi és milyen föld tartozott; az úrbéres föld hogyan oszlott meg a különböző művelési ágak (belső telek, szántó, rét), a különböző minőségi osztályok, nemkülönben a különböző nagyságrendű birtokkategóriák között. A nem kevésbé fontos termelőerővel, a parasztsággal kapcsolatban olyan kérdésekre válaszolhatunk, mint pl. arra, hogy mekkora volt az úrbéres népesség száma, hogyan viszonylott az egész népesség számához; az úrbéres parasztság hogyan oszlott meg telkes jobbágyok, házas és hazátlan zsellérek között; a telkes jobbágyok hogyan rétegződtek; mennyi és milyen úrbéres föld volt a telkes jobbágyok, a házas és hazátlan zsellérek kezén; mekkora volt a telkes jobbágyok, a házas és hazátlan zsellérek birtokátlas? Qj f EL telkes jobbágyok, a házas és hazátlan zsellérek hogyan oszlottak meg a különböző földesúri birtok- és birtokos-kategóriák között. A földesurakra vonatkozóan olyan kérdésekre adhatunk választ, mint pl. arra, hogy hol és kik voltak a földesurak, mekkora volt úrbéres telkeik, földjeik és jobbágyaik száma, illetve mennyisége. Tudjuk, hogy Magyarországon nemcsak úrbéres földek és parasztok voltak. Az úrbéres összeírásokból tehát a birtokviszonyokról teljes képet nem kapunk. A legfontosabb művelési ágakban — háztáji föld, szántó, rét — azonban a földek többsége úrbéres volt. És úrbéres volt a parasztság többsége is. Az úrbéres birtokviszonyok alapján sok vonatkozásban a teljes birtokviszonyokra is következtethetünk. Tudjuk azt is, hogy mint minden összeírásnak,