Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)

Zala megye

ugyan, de Kanizsa vára éppúgy, mint maga a megye, továbbra is a harcok ütköző vonalába esett. A XVI. század folyamán a törökök Kanizsát négy ízben ostromolták sikertelenül, míg végül 1600-ban ez a fontos végvár közvetlen környékével együtt a kezükbe került. A királyi Magyarország többször is megkísérelte visszafoglalni, de eredménytelenül. Legutoljára Zrínyi Miklós próbálkozott vele 1664-ben. Kanizsával szemben felépítette Űjzerin várát, de a királyi hadsereg külföldi vezéreinek vonakodása és általában a Habsburg uralkodóház akadékoskodása miatt vállalkozása kudarccal végződött. Kanizsa végül csak négy évvel Buda visszafoglalása után, 1690-ben szabadult fel a török uralom alól.

4 A török hódítás határvonala Kanizsától a Balatoni-felvidéken át húzódott. Egerszeg, Csáktornya, Légrád, Sümeg és más Zala megyei várak az országos védelmi rendszer fontos részei voltak. A végvári vonalba eső területek szinte állandó harcok színteréül szolgáltak, és a termelőerők is itt pusztultak a legnagyobb mértékben. A török hódítás által közvetlenül nem sújtott területen a nagybirtok háborítatlanul megmaradt és a XV. szazad végétől kezdve az árutermelés bázisa lett. A védett területeken — a Muraközben, a vend vidéken és Alsólendva környékén — ez a külterjes állattenyésztésen és gabonatermelésen alapuló árutermelés a XVI. és XVII. században a török elleni háborúk idején is tovább fejlődött. Az árutermelésben a megye egyik leghatalmasabb családja, a Zrínyiek jártak elöl. Horvátországi és muraközi uradalmaikra támaszkodva a dalmát tengerpart és Velence felé irányuló marhakereskedelemből roppant haszonra tettek szert. Jövedelmük tetemes részét a török elleni harc céljaira fordították, ezzel pedig nemcsak saját birtokaikat védelmezték nemzedékeken át, hanem az ország függetlenségének védelmében is kiemelkedő érdemeket szereztek. A török kiűzése és a Habsburg-ellenes függetlenségi harcok leverése után, a XVIII. század elején a Habsburgok megkezdték gazdasági és politikai berendezkedésüket Magyarországon. Mivel annakidején a török uralom nem terjedt ki a megye egész területére, a birtokviszonyok későbbi alakulásában a neoacquistica commissio szerepe nem volt döntő. Ennek ellenére a megye legfelsőbb világi nagybirtokos rétege a XVIII. század derekára teljesen kicserélődött. A töröktől visszafoglalt kanizsa-homokkomáromi uradalom egy részét a kincstár részben saját kezelésében tartotta, másik részét egy külföldi főnemesnek, Ech bárónak adományoz4. Halis István—Hoffmann Mór: Zalavármegyei évkönyv a milleneumra. Nagykanizsa, 1896. ta.

5 A megye birtokviszonyai a XVIII. század közepe táján meglehetősen tarka képet mutatnak. Hatalmas birtoktestek közé ékelve néhány tehetősebb középbirtokos, számos néhány telkes kisbirtokos és rengeteg egy- vagy töredéktelkes kisnemes, egész falvakra menő földművelő parasztnemesség van. A nagybirtok gazdasági túlsúlya kétségtelen, árugazdálkodást rajta kívül csak a tehetős középbirtok tud folytatni. A két folyó által védett, termékeny Muraközt 1670-ben a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétel miatt kivégzett Zrínyi Pétertől elkobozták, és az átmenetileg a stájerországi kamara tulajdonába ment át. Egy ideig bérletbe adták ki, végül 1720-ban a magyargyűlölő külföldi főnemes, Althan János gr. kapta meg az egészet királyi adományul.

6 A muraközi uradalomhoz száznál több falu és mezőváros tartozott, összes úrbéres földterülete 1767-ben 27 911 hold volt. Az Esterházy család a XVIII. század elején jutott Zala megyei birtokaihoz. Az alsólendvai, a csobánci és a nempti (lenti) uradalmat a XVII. században a lindvai Bánffy család kihalása után Nádasdy Ferenc országbíró kapta királyi adományul, őt a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétele miatt 1670-ben kivégezték, birtokait pedig elkobozták. Az említett három uradalmat a király 1712-ben Esterházy Pál nádornak adományozta.

7 Az úrbérrendezés idején a család hercegi ágának feje, Esterházy Miklós birtokolta. Ugyanakkor a grófi ág devecseri uradalmának jelentős része átnyúlt Zala megyébe, ahol az egész család birtokainak összes úrbéres földterülete 31 938 hold volt. A belatinci uradalmat is a lindvai Bánffy család kihalása után kapta Nádasdy Ferenc. Miután elkobozták, a kincstártól Széchenyi György esztergomi érsek vette zálogba 1682-ben, majd 1694-ben. 1725-ben Csáky György gr. és neje váltották magukhoz, összes úrbéres földterülete 1767-ben 6740 hold, birtokosa Csáky György gr. volt. Az elkobzott Nádasdy-birtokból a pölöskei és a szentgyörgyvári jószágot 1677-ben Széchenyi György vásárolta meg a kincstártól.

8 Birtokosuk 1767-ben Széchenyi Zsigmond gr., úrbéres földterületük 1780 hold volt. A Festetics-birtokok közül Kemendet a XVII. század végén Festetics Pál, Keszthelyt, Rezit és Tátikát Festetics Kristóf 1737—1740 között részenként vásárolta.

9 összes úrbéres 5. Zimányi Vera: A herceg Batthyány család levéltára. Levéltári Leltárak 16. sz. Bp. 1962. 6. Zrínyi Károly: Csáktornya monográfiája. Csáktornya, 1905. 7. Az Esterházy család levéltárának repertóriuma (kézirat). r 8. Bártfai Szabó László: A sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi család története. Bp. 1911. 9. Szabó Dezső: A herceg Festetics család története. Bp. 1928.