Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)

Bevezetés

jegyeznünk azonban, hogy ez a kép nem lesz teljesen reális. Először is a legtöbb megyében nem szerepelnek valamennyi mezőváros adatai az adatsorokban. Ennek oka főként az, hogy egyes nagyobb oppidumok, éppen kiváltságos helyzetük, szerződéses voltuk miatt nem kaptak urbáriumot, de előfordul az is, hogy urbáriumot kapott mezőváros úrbéri tabellája nem található. Somogyban nem kapott urbáriumot Kaposvár és Igal, Tolnában Földvár és Szekszárd. Somogy megyében Szigetvár mezővárosról a lakosság tiltakozása ellenére úrbéri összeírást készítettek, ez azonban nem lelhető fel, s így ugyancsak nem került be adatsorainkba. Nem készült urbárium Vas megyében Szombathely, Körmend, Németujvár, Sárvár és Szentgotthárd számára, Veszprémben pedig Veszprém, Devecser, Palota, Pápa és Vázsony számára. (E négy utóbbi oppidum elkeseredett küzdelemmel, pörösködéssel érte el, hogy nem vonták úrbérrendezés alá.) Veszprémben egyébként Zirc és Mezőkomárom oppidumot hosszas viták után is községi jogállásúnak tüntették fel, így ezek adatsorainkban falvakként szerepelnek. Az összeírt mezővárosok számát tekintve Sopron megye áll az első helyen (28 mezőváros); aránylag azonban Mosón megyében van a legtöbb mezőváros, itt ugyanis 38 falu mellett 11 mezővárost írtak össze. Szinte mindegyik megyében van néhány oppidum, amelynek telekátlaga lényegesen meghaladja a megyei összesített telekátlagot. E mezővárosok közül egyesekben úgy adódik magas telekátlag, hogy kevés a telkes jobbágy, s e kevés telkes jobbágynak nagy a telke, míg a lakosság nagyrészt zsellér; vannak azonban olyan magas telekátlagú oppidumok is, amelyekben nagyrészt telkes jobbágyok laknak, Lajtafalu, Mosony, Nizsider, Nyulas, Oroszvár, Rajka, Zurány. Somogy megye: Babócsa, Berzence, Csokonya, Felsősegesd, Karád, Kéthely,. Nagyatád, Sárd, Sellye, Szil, Toponár. Sopron megye: Bő, Csepreg, Csorna, Derecske, Fejéregyháza, Feketeváros, Kabold, Kapuvár, Kéthely, Kőhalom, Lanzsér, Locsmánd, Lorótom, Lózs, Lövő, Mihályi, Nagyhöflein, Nagymarton, Németkeresztúr, Nyék, Rákos, Sajtoskál, Szany, Szarvkő, Szentmargaréta, Szentmárton, Szentmiklós, Széleskút, Szil. Tolna megye: Báta, Bátaszék, Bonyhád, Dombóvár, Döbrököz, Hőgyész, Ireg, Kölesd, Ozora, Paks, Pincehely, Regöly, Simontornya, Tamási, Tolna. Vas megye: Borostyánkő, Csákány, Dobra, Egervár, Felsőlendva, Ikervár, Jánosháza, Léka, Martyánc, Monyorókerék, Muraszombat, Pinkafeld, Rakicsány, Rohonc, Ság, Szalónak, Vasvár, Vép, Vörösvár. Veszprém megye: Marcaltő, Tüskevár, Vásárhefy. Zala megye: Alsólendva, Csáktornya, Csesztreg, Csobánc és Diszely, Dobronak, Keszthely, Kotori, Lenti, Légrád, Nagykapornak, Nedelic, Perlak, Stridó, Sümeg, Szentgrótj Szócsisziget, Tapolca, Tihany. mégpedig úrbéres földdel bőven ellátva. így Komárom megyében Nagymegyer mezőváros 0,99 telekátlaga jóval meghaladja a megyei 0,70-es átlagot,, s lakosainak többsége telkes jobbágy. Mosón megyében, ahol az összes úrbéreseknek több mint 32%-a mezővárosokban él, jónéhány mezővárosban még a megye egyébként magas telekátlagát (0,95) is erősen felülmúló telekátlagot látunk (Mosonyban 1,63, Zurányban 1,45, Rajkán 1,33), s ugyanakkor aránylag nem nagy a zsellérek száma. Somogy megyében Toponár (0,86), Berzence (0,68), Csokonya (0,64), Kéthely (0,59) és Sárd (0,58) telekátlaga magasabb egy kissé a megyeinél (0,52). Sopron megyében szintén vannak a megyei átlagnál — 0,45 — jobb — bár nem sokkal jobb — telekátlagú mezővárosok: Mihályi 0,69, Szil 0,66, Csorna 0,65, Szany 0,63, Lózs 0,62, Szentmiklós 0,59 stb. Ezek közül Csorna az egyetlen, ahol nem a telkes jobbágyok vannak többségben. Tolnában nem sok ugyan a megyei átlagnál jobb telekátlagú mezőváros (Bonyhád 0,62, Döbrököz 0,52, Regöly 0,44 — mind a három helységben a telkes jobbágyok vannak többségben); egyes kis telekátlagú mezővárosokról (Bátaszék, Dombóvár, Ozóra, Paks) azonban konkrétan tudjuk, hogy lakosaiknak az úrbéres földeken kívül sok szántójuk van. (Ez természetesen más megyékben is előfordul egyes mezővárosoknál.) Vas megyében három mezőváros tűnik ki magas telekátlagával: Vép (0,98), Csákány (0,93) és Ság (0,81). Vépen a 86 telkes jobbágyon kívül zsellért nem is jegyeztek be az úrbéri tabellába; Csákányban és Ságon is a telkes jobbágyok vannak túlsúlyban. A bőhatárú, nagyrészt telkes jobbágyok lakta mezővárosok gazdálkodásában döntő súlya van a nagyobb földterületen alapuló mezőgazdasági termelésnek (földművelés, nagyállattartás), míg a nagyon kevés vagy egyáltalán semmi úrbéres földet nem bíró mezővárosok lakosainak megélhetésében a mezőgazdaság egyes speciális, kevesebb földet igénylő ágai (szőlőművelés, gyümölcstermesztés, dohánykertészet stb.) meg a kereskedelem és a kézműipar nyomul előtérbe. Ez utóbbi csoportba tartozik pl. Tolna mezőváros, ahol ugyan 346 telkes jobbágy van, de közülük 280-nak csak 1/8 telke van; itt sok a mesterember, élénk a kereskedés; hasznot hajt a dunai rév és a halászat. Mosón megyében Nyulas, az egyetlen mezőváros, ahol abszolút értékben is alacsony a telekátlag (0,16), híres bortermő hely. Sopron megye mezővárosainak jelentős része is ebbe a második típusba tartozik; legtöbbjük Esterházy Miklós herceg birtoka. (Derecske, Fejóregyháza, Feketeváros, Kapuvár, Kőhalom, Lanzsér, Locsmánd, Lorétom, Nagy höflein,