Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)
Bevezetés
Komárom és Győr megye kivételével valamenynyi megyében a féltelektől a nyolcadtelekig terjedő három kategóriába (vagyis az 5., 6. és 7. kategóriába együttesen) tartozik a telkes jobbágyoknak jóval több mint a háromnegyede, illetve a fele. (Fejérben 85,54, Tolnában 85,34, Sopronban 73,79, Baranyában 73,40, Somogyban 71,75, Zalában 70,75, Veszprémben 65,38, Vasban 63,45%-a. (Ez utóbbinál valószínűleg még nagyobb lenne a százalék, de itt meglehetősen nagy azoknak a telkes jobbágyoknak a száma, akiket nem oszthattunk kategóriába, mert helységük urbáriuma nem maradt fenn.) E három legkisebb kategórián belül is Fejér, Tolna és Baranya megyében a 6. kategóriába (8/32-től 5/32-ig) esik a telkes jobbágyok zöme (42,73, 40,27 és 36,49%), míg a többi megyékben az 5.-be (16/32-től 9/32-ig). Az úrbéreseknek a földesurak egyes csoportjai közötti megoszlását vizsgálva (ld. a 11. összefoglaló táblázatban) azt látjuk, hogy a dunántúli megyék úrbéreseinek csaknem háromnegyede világi magánföldesurak birtokán élt. Az egyházi birtokokon a 11 megye úrbéreseinek kb. 20%-át találjuk, a többi pedig kincstári, városi, közbirtokosi birtokon, illetve kis részben ismeretlen földesurak birtokain él. Mosón, Sopron, Vas, Tolna, Zala és Somogy megyében a világi magánföldesurak birtokán élő úrbéresek aránya meghaladja a 75%-ot. Csupán Győr megyében él a megye úrbéreseinek nagyobb része (65,26%-a) egyházi birtokokon, s elég jelentős az egyházi birtokosok úrbéreseinek száma Veszprém, Baranya, meg Komárom megyében. (39,34; 32,98, illetve 26,63%.) A 12. összefoglaló táblázatban azt tekinthetjük át, hogy az úrbéresek hogyan oszlanak meg a különböző nagyságú birtokok között. Eszerint az úrbéres jobbágyoknak 42,57%-a 10 000 holdasnál nagyobb birtokon, 22,20%-a 1001—5000 holdas birtokon, 18,18%-a 5001 — 10 000 holdas birtokon ól; míg az 1000 holdasnál kisebb birtokokon az úrbéreseknek mindössze 11,45%-a található. A jobbágyok kondíciójával kapcsolatban (ld. a 13. összefoglaló táblázatban) meg kell jegyeznünk, hogy az „örökös" jobbágyok és a „szabadmenetelű" jobbágyok helyzete — legalábbis a költözés lehetőségót tekintve — ebben az időben gyakorlatilag nem sokban tért el egymástól. A helytartótanács rendelete értelmében szabadköltözésű jobbágy is csak akkor hagyhatta el urát, ha mást állított maga helyett. 47 Szabadköltözésűnek általában a nem nagyon régen ottlakó, betelepített s egyúttal többnyire szerződés szerint szolgáló jobbágyok, illetve hely47. Szabó István: A magyar parasztság története. Bp. 1940. 52. 1. ségek vallották magukat, s ezek többnyire előnyösebb feltételek mellett szolgáltak földesuraiknak, mint az el nem pusztult falvakban élő örökös jobbágyok. Ilyen új telepesek természetszerűen a török pusztítástól legtöbbet szenvedett vidékeken voltak. Ugyanazon községben is éltek sok helyütt örökös jobbágyok meg szabad költözési jogot élvező új telepesek, jövevények. A szabad költözésű jobbágyok meg a vegyesen szabadköltözésűek és örökösek által lakott helységek száma, aránya így főként az új településekre — s bizonyos mértékig a helységek szerződéses voltára — vet fényt. A szerződöttség ugyanis nem mindig jelentett egyúttal szabad költözési jogot is; a szerződésre áttérő régi jobbágyok gyakran továbbra is örökös jobbágyok maradtak. Viszont „szabadköltözés és jövevénység a XVIII. században körülbelül egymást fedő fogalmak voltak". 48 Jó példa erre Pest megye. De már Baranya és Tolna megyében a török után betelepült helységek szerződéseit a földesurak az 1740-es évektől kezdve egyre-másra megváltoztatták vagy megszüntették, 8 lakosaik szabadköltözési jogát is elvették; így azután ezekben a betelepülések ellenére is sok az örökös jobbágy. (A szerződések megszűnése — akár az úrbérrendezés előtt, akár az úrbérrendezés következtében történt — egyben a szerződéses, szabadköltözésű és az örökös jobbágyok szolgáltatásaiban fennállott eltérések megszűnését is jelentette.) Az úrbérrendezési eljárás során ugyan minden helység lakosait megkérdezték, hogy örökös jobbágyok-e, vagy szabadmenetelűek, — ez volt a kilencedik kérdőpont — mégsem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a dolognak sem a megkérdezettek, sem a kérdezők. Erre vall az, hogy egyik-másik helységben a jobbágyok maguk sem tudták, örökösök-e vagy szabadköltözésűek; több helyen meg nem tüntették fel az úrbéri tabellában a jobbágyok kondícióját. (Ez utóbbi körülmény magyarázza, hogy a helységek egy részében ismeretlen a jobbágyok kondíciója.) Arra a kérdésre, hogy milyen különbségek mutatkoztak az úrbéresek helyzetében lakóhelytik jogállásától függően, a mezővárosok adatsorainak vizsgálata, a falvakéval való összevetése részben feleletet adhat. 49 Meg kell 48. Szabó István i. m. 49 — 50. 1. 49. Ld. a mezővárosok adatsorait a megyék községi soraiban. A mezővárosok kikeresésének megkönynyítésóre az alábbiakban közöljük az egyes megyék községi soraiban található mezővárosok nevét. Baranya megye: Pócsvárad, Szekcső. Fejér megye: Adony, Mór. Győr megye: Szentmárton. Komárom megye: Nagymegyer, Tata, Tótváros és az esztergomi érsek helységei közt Guta. Mosón megye: Boldogasszony, Gálos, Halászi, Köpcsény,