Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)

Vas megye

a megye egész úrbéres földterületének mind- a birtokosok egyes nagyságrendi kategóriái­össze 4,9 százalékán élt. ban az úrbéreseknek mekkora hányada volt Következő táblázatunk azt mutatja be, hogy képviselve: 100 hold 101—500 501—1000 1001—5000 5001—10 000 10 000 hold Nem kate­Űrbéresek száma alatti holdas holdas holdas holdas feletti gorizálhato Összesen birtokon birtokon birtokon birtokon birtokon birtokon birtokon Telkes jobbágy­611 797 684 3 844 5 743 3 612 1 027 16 318 Százalékban : 3,75 4,88 4,19 23,56 35,19 22,14 6,29 100,00 Házas zsellér 173 174 114 1 317 1 804 767 237 4 586 Százalékban: 3,77 3,79 2,49 28,72 39,34 16,72 5,17 100,00 Hazátlan zsellér 21 70 42 610 526 219 150 1 638 Százalékban: 1,28 4,27 2,57 37,24 32,11 13,37 9,16 100,00 összes úrbéres 805 1 041 840 5 771 8 073 4 598 1 414 22 542 Százalékban: 3,57 4,62 3,73 25,00 35,81 20,40 6,27 100,00 Az úrbéresek helyzetéről sok mindent el- kötöttségének mértéke: árulhat a földesúrtól való függőségének, földhöz­Örökös Szabadköltözésü Vegyes Ismeretlen kondíciójú összesen , úrbéresek helységek úrbéresek helységek úrbéresek helységek úrbéresek helységek , helységek szama száma száma száma száma száma száma száma száma úrbéresek szs 218 6 727 47 1 610 100 3 092 219 11 113 584 22 542 Százalékban: 37,33 29,84 8,11 7,14 17,12 13,72 37,84 49,30 100,00 100,00 Vas megyében az úrbéreseknek mintegy 30 százaléka örökös jobbágy és mindössze 7 szá­zalékának volt szabadköltözési joga. Termé­szetesen az úgynevezett vegyes kötöttségű köz­ségekben szintén örökös és szabadköltözési jogú úrbéresek éltek, a fenti százalékok csupán a tisztán örökös, vagy tisztán szabad helysé­gekre vonatkoznak. Minthogy az egykorú adatfelvétel hiányosságai folytán nagyon sok helységről nem tudjuk, hogy úrbéres lakossá­guk örökös, vagy szabadköltözósű-e, ez a kö­rülmény számításainkat erősen korlátozza. Any­nyit mindenesetre feltételezhetünk, hogy az úrbéres lakosság túlnyomó többségének nem volt szabadköltözködési joga, és ez azt is je­lenti, hogy a török háborúk után nagyobb ará­nyú népességmozgás, telepítés nem történt. Szabadköltözési joggal, mint ismeretes, álta­lában a bevándorolt vagy betelepített jobbá­gyok rendelkeztek ebben a korban. A megye nemzetiségi arculata a török kiűzése utáni időkben nem változott meg. Körülbelül a Ve­lemér—Szentgotthárd—Kőszeg vonaltól ke­letre magyar, attól nyugatra német anyanyel­vű úrbéres lakosság élt. Muraszombat és Felső­lendva környékének lakossága túlnyomórészt vend volt, és kisebb horvát népszigetek is vol­tak a megye nyugati részén. Az úrbéresek viszonyainak vizsgálatánál kü­lön elbírálást igényelnek a mezővárosok. Szá­mításainkon kívül esnek azonban éppen a me­gye legjelentősebb mezővárosai, nevezetesen Szombathely, Nemetújvár, Szentgotthárd, Sár­vár és Körmend, amelyek kimaradtak az úr­bérrendezés adatfelvételéből. A többi, össze­sen 19 mezőváros az úrbérrendezés alá vont helységeknek csak 3,21 százalékát adja, és gazdasági súlya sem nagy. Ezek a mezőváro­sok tulajdonképpen csak nagyobb jobbágyfal­vak, az úrbéres telekállománynak 7,24, a telkes jobbágyságnak 8,73, a házas zsellérség­nek 11,99, a hazátlan zsellérségnek 14,29 és az egész úrbéres népességnek 9,80 százaléká­val. A mezővárosokhoz tartozott az egész úr­béres földterület 7,02 százaléka, eszerint itt egy úrbéresre kevesebb föld jutott, mint a fal­vakban, és magasabb volt a zsellérek aránya. Sok mezőváros, mint például Csákány, Pin­kafő, Jánosháza, Vörösvár és Vép egyúttal uradalmi központ is volt. Az úrbéreseknek és a telki földeknek a föl­desurak csoportjai, illetve a birtoknagyságkate­góriák szerinti megoszlását a bevezetés végén levő táblázat mutatja. A megye birtokosainak legnagyobb csoport­ja a világi magánbirtokosoké. Az összes birto­L8 273

Next

/
Thumbnails
Contents