Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)
Vas megye
a megye egész úrbéres földterületének mind- a birtokosok egyes nagyságrendi kategóriáiössze 4,9 százalékán élt. ban az úrbéreseknek mekkora hányada volt Következő táblázatunk azt mutatja be, hogy képviselve: 100 hold 101—500 501—1000 1001—5000 5001—10 000 10 000 hold Nem kateŰrbéresek száma alatti holdas holdas holdas holdas feletti gorizálhato Összesen birtokon birtokon birtokon birtokon birtokon birtokon birtokon Telkes jobbágy611 797 684 3 844 5 743 3 612 1 027 16 318 Százalékban : 3,75 4,88 4,19 23,56 35,19 22,14 6,29 100,00 Házas zsellér 173 174 114 1 317 1 804 767 237 4 586 Százalékban: 3,77 3,79 2,49 28,72 39,34 16,72 5,17 100,00 Hazátlan zsellér 21 70 42 610 526 219 150 1 638 Százalékban: 1,28 4,27 2,57 37,24 32,11 13,37 9,16 100,00 összes úrbéres 805 1 041 840 5 771 8 073 4 598 1 414 22 542 Százalékban: 3,57 4,62 3,73 25,00 35,81 20,40 6,27 100,00 Az úrbéresek helyzetéről sok mindent el- kötöttségének mértéke: árulhat a földesúrtól való függőségének, földhözÖrökös Szabadköltözésü Vegyes Ismeretlen kondíciójú összesen , úrbéresek helységek úrbéresek helységek úrbéresek helységek úrbéresek helységek , helységek szama száma száma száma száma száma száma száma száma úrbéresek szs 218 6 727 47 1 610 100 3 092 219 11 113 584 22 542 Százalékban: 37,33 29,84 8,11 7,14 17,12 13,72 37,84 49,30 100,00 100,00 Vas megyében az úrbéreseknek mintegy 30 százaléka örökös jobbágy és mindössze 7 százalékának volt szabadköltözési joga. Természetesen az úgynevezett vegyes kötöttségű községekben szintén örökös és szabadköltözési jogú úrbéresek éltek, a fenti százalékok csupán a tisztán örökös, vagy tisztán szabad helységekre vonatkoznak. Minthogy az egykorú adatfelvétel hiányosságai folytán nagyon sok helységről nem tudjuk, hogy úrbéres lakosságuk örökös, vagy szabadköltözósű-e, ez a körülmény számításainkat erősen korlátozza. Anynyit mindenesetre feltételezhetünk, hogy az úrbéres lakosság túlnyomó többségének nem volt szabadköltözködési joga, és ez azt is jelenti, hogy a török háborúk után nagyobb arányú népességmozgás, telepítés nem történt. Szabadköltözési joggal, mint ismeretes, általában a bevándorolt vagy betelepített jobbágyok rendelkeztek ebben a korban. A megye nemzetiségi arculata a török kiűzése utáni időkben nem változott meg. Körülbelül a Velemér—Szentgotthárd—Kőszeg vonaltól keletre magyar, attól nyugatra német anyanyelvű úrbéres lakosság élt. Muraszombat és Felsőlendva környékének lakossága túlnyomórészt vend volt, és kisebb horvát népszigetek is voltak a megye nyugati részén. Az úrbéresek viszonyainak vizsgálatánál külön elbírálást igényelnek a mezővárosok. Számításainkon kívül esnek azonban éppen a megye legjelentősebb mezővárosai, nevezetesen Szombathely, Nemetújvár, Szentgotthárd, Sárvár és Körmend, amelyek kimaradtak az úrbérrendezés adatfelvételéből. A többi, összesen 19 mezőváros az úrbérrendezés alá vont helységeknek csak 3,21 százalékát adja, és gazdasági súlya sem nagy. Ezek a mezővárosok tulajdonképpen csak nagyobb jobbágyfalvak, az úrbéres telekállománynak 7,24, a telkes jobbágyságnak 8,73, a házas zsellérségnek 11,99, a hazátlan zsellérségnek 14,29 és az egész úrbéres népességnek 9,80 százalékával. A mezővárosokhoz tartozott az egész úrbéres földterület 7,02 százaléka, eszerint itt egy úrbéresre kevesebb föld jutott, mint a falvakban, és magasabb volt a zsellérek aránya. Sok mezőváros, mint például Csákány, Pinkafő, Jánosháza, Vörösvár és Vép egyúttal uradalmi központ is volt. Az úrbéreseknek és a telki földeknek a földesurak csoportjai, illetve a birtoknagyságkategóriák szerinti megoszlását a bevezetés végén levő táblázat mutatja. A megye birtokosainak legnagyobb csoportja a világi magánbirtokosoké. Az összes birtoL8 273