Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)

Vas megye

éri el az átlagos féltelket. Ezekben a községekben találjuk az egész úrbéres földterület 47 százalékát. A birtokok nagyságrendi kategóriáiban a telekátlagok a következőképpen alakulnak: 100 hold 101—500 501—1000 5000 10 000 10 000 alatti holdas holdas holdas holdas hold feletti birtokon birtokon birtokon birtokon birtokon birtokon 0,40 0,60 0,52 0,51 0,35 0,43 Az alábbiakban az egyes birtokos-csoportokat mutatjuk be a telekátlag alakulása szempontjából: Világi magán- Világi papi Szerzetesrendi birtokosoknál birtokosoknál birtokosoknál 0,43 0,46 0,38 A birtokos-csoportokon belül birtoknagyság szerint így változik a telekátlag: 100 101—500 501

— 1001— 5001— 10 000 hold holdas 1000 5000 10000 hold alatti birto- holdas holdas holdas feletti birto- j.

on birto- birto- birto- birtokon kon kon kon kon Világi magánbirtokosoknál 0,41 0,61 0,53 0,52 0,34 0,43 Világi papi birtokosoknál 0,27 0,40 0,30 0,51 — — Szerzetesrendi birtokosoknál 0,75 0,38 0,86 0,32 0,38 A birtokok nagyságrendi kategóriáiban a telekátlagok lényeges eltéréseket mutatnak. Legalacsonyabbak az 5001 — 10 000 holdas nagybirtokon, ahol egy telkes jobbágyra mindössze 0,34 úrbéres telek jut. A jelenség oka a természetes szaporodás által előidézett telekosztódás mellett az is lehet, hogy a nagybirtokosok a szaporodó jobbágylakosság számára újabb úrbéres földeket nem adtak, sőt, ahol lehetett, a meglevő telkeket is igyekeztek megcsonkítani, éppen a majorgazdálkodás lehetőségeinek jobb kihasználása érdekében. A 100 hold alatti birtokkategóriában hasonlóképpen alacsony a telekátlag: a világi magánbirtokon 0,41, a világi papi birtokon 0,27. A szerzetesrendi birtokosok csoportjában a 100 holdon aluli kategória telekátlaga 0,75, ebben a kategóriában azonban egyetlen birtokos van, alig több mint két egész úrbéres telekkel, ezért véletlen jelenségnek is tekinthető. A 100 holdon aluli birtokkategória alacsony telekátlagának oka más, mint az 5000 holdon felüli nagybirtok esetében. A kisbirtokos nemesek a jobbágyság szaporulatának nem is tudtak miből újabb telkeket kihasítani, így a telkek egyszerű osztódása sok esetben a zsellérré váláshoz vezetett. A középső kategóriákban a telekátlag viszonylag magas. Vas megye úrbéres népessége az úrbérrendezés idején — a feldolgozott úrbéri tabellák alapján — a következőképpen tagozódott: Telkes jobbágy Házas zsellér Hazátlan zsellér Összes úrbéres 16 318 4 586 1 638 22 542 Százalékban: 72,39 20,34 7,27 100,00 Arra a kérdésre, hogy az úrbérrendezés hány főt érintett, mint úrbéres jogállású személyt vagy annak hozzátartozóját, csak közvetett módon válaszolhatunk. Az úrbéri tabellákban általában csak a családfőket írták össze, ötös átlagos családlétszámot véve alapul, 1767-ben az egész úrbéres lakosság 112 710 főre becsülhető. A megye összlakossága az 1784—1787. évi népszámlálás idején — Kőszeg városát is számítva — 225 253 fő volt.

19 Levonva ebből a feltételezhető természetes szaporulatot (16,6%-ot), Vas megye lakossága 1767-ben, az úrbérrendezés idején 187 862-re tehető. Eszerint az úrbérrendezés a megye összlakosságának mintegy 60 százalékát érintette. A telkes jobbágyok 63,45 százaléka féltelken vagy annál kisebb úrbériségen gazdálkodott, a féltelkesnél tehetősebb jobbágyok a telkes jobbágyságnak csupán 22,15 százalékát, alig több mint egyötödét adták. Meg kell jegyeznünk, hogy a jobbágyság 14,4 százalékáról nem volt megállapítható, melyik kategóriába tartozik, mert vagy elveszett az úrbéri tabella, és csak összesített adatok állottak rendelkezésünkre, vagy pedig az adatfelvétel már eredetileg is hiányos volt. A hiányos adatfelvétel hátrányait egyébként Vas megye esetében más vonatkozásokban is lépten-nyomon tapasztalhatjuk. Ennek oka valószínűleg azoknak a hosszadalmas és sokszor zavaros úrbéri vagy birtokpereknek a nagy száma, amelyek a megyében az úrbérren19. Az első magyarországi népszámlálás (1784 — 1787). Szerk. Danyi Dezső és Dávid Zoltán. Bp. 1960. 50* 1., illetve 368. 1.