Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)

Bevezetés

községi föld terjedelmét, a szántó, illetve rét rovatában. A helység neve alatt külön sorban közöljük a földesúr nevét, az egésztelekszámot, az egyes teleknagyság-kategóriákba tartozó telkes jobbágyok számát, az összes telkes job­bágyok számát, a házas zsellérek számát, a hazátlan zsellérek számát, az összes úrbéres számát és a telekátlagot, valamint a helység osztálybesorolását (L, II. stb) és az egésztelek­hez járó szántó és rét nagyságát (pl. 20 és 8), majd a belső telek, a szántó, a rét és az összes telki föld terjedelmét — mindegyiknél feltün­tetve, hogy belőle mennyi a telkes jobbágyoké és mennyi a zselléreké. Azoknál a helységeknél, amelyeknek csak egy földesura volt, mindezek az adatok egyet­len sorban találhatók, a több földesúr alá tar­tozó helységekben pedig földesuranként külön­külön sorban. Ezért az ilyen helységeknél kü­lön sorban összegeztük a földesuranként rész­letezett adatokat. A földesuraknak a helysé­gen belüli sorrend jót az egésztelekszám alap­ján döntöttük el. Első helyen áll az a földesúr, akinek a jobbágy telkeiből a legtöbb egésztelek telnék ki, s így haladunk a kisebbek felé. Hely­kímélés és az áttekinthetőség érdekében azon­ban azokat a földesurakat, akiknek az illető helységben négy egésztelket el nem érő úrbéres birtokuk volt csupán, „Kisebb birtokosok" néven összevontuk, és adataikat is egy sorban összevontan közöljük. Ha azonban az úrbéri tabella nem tünteti fel az úrbéreseknek és telki földjeiknek a földesurak közti megoszlását, akkor egyetlen sorban vannak az adatok. Ilyen esetben, amennyiben 2—4 személy, il­letve család a földesúr, ezeknek közöljük a ne­vét, de ha ennél is többen vannak, akkor csak az első földesúr nevét írjuk ki, s hozzátesszük „és mások". Ha az ilyen helység egésztelek­száma nem éri el a négyet, akkor pedig a „Ki­sebb birtokosok" megjelölést alkalmazzuk. Azoknál a helységeknél, amelyeknek úrbéri tabellája, illetve összeírása sem a helytartó­tanács, sem az illető megye vagy földesúr levél­tárában nem volt fellelhető, a helytartótanács által készített összesítésre voltunk utalva. Ilyen esetben nem állapíthattuk meg sem az urbá­rium nyelvét, sem a jobbágyoknak a hét telek­nagyság-kategória közti megoszlását, sem a rét­illetményt, sem pedig azt, hogy a telki földek­ből mennyi a telkes jobbágyoké, mennyi a zselléreké, s ezért a megfelelő rovatokba az „is­meretlen" szót vagy ennek rövidítését írtuk be. A megyéken belül a helységek szoros, a rövid és hosszú magánhangzókat is megkülön­böztető ábécérendben következnek egymás után. A földesúri adatsorok úgy készültek, hogy a megye valamennyi helységének adataiból összegyűjtöttük az egy-egy földesúrra vonat­kozókat, s ezeket összegeztük. Azoknál a föl­desuraknál is elvégeztük ezt az Összegezést, akiknek egy-egy helységben négy egészteleknél kisebb birtokuk volt, s ezért a községi adat­sorokban név szerint nem találhatók. A földes­xíri adatsorokban tehát ugyanazokat az ada­tokat találja az olvasó, mint a községiekben, csakhogy földesurak szerint összevonva. Csu­pán azokat az adatokat hagytuk el, amelyek csak egy helységre nézve állanak, mint a helység és az úrbéresek jogállása, az urbárium nyelve, az osztály, meg az egésztelekhez járó szántó és rét nagysága. A földesurakat a következőképpen csoportosítottuk: először a világi magánbirto­kosok, azután az egyházi birtokosok (külön a világi papság, tehát püspökségek, apátságok, káptalanok és külön a szerzetesrendek), majd a magyar kamara, mint a kincstári és korona­birtokok kezelője, a szabad királyi városok mint földesurak, a közbirtokosok és ismeret­len birtokosok következnek egymás után. Közbirtokosok név alatt egyetlen sorba von­tuk össze mind a név szerint nem is ismert compossesserokat, mind pedig azokat a név szerint ismert földesurakat, akiknek egy-egy helységbeli birtokát más földesúrótól vagy földesurakétól az urbárium alapján nem lehet különválasztani. Az ismeretlen földesurak ada­tait szintén egyetlen sorban vontuk össze. A csoportokon belül betűrendben következ­nek egymás után a földesurak. (A községi és földesúri sorokhoz fűzött jegyzetek a köz­ségi, illetve földesúri sorok után, az illető község vagy földesúr sorszámával jelölve ta­lálhatók.) A földesurak adatainak jobb áttekintése ér­dekében a 11 megye földesúri adatsorainak fel­használásával összeállítottuk a több megyében birtokos földesurak adatsorait is, szintén birto­kos-csoportonként és azon belül betűrendben. Itt az illető földesurak neve alatt a megye meg­jelölésével összevontan megtaláljuk mindazokat az adatokat, amelyeket az érintett megyék földesúri adatsoraiban a földesúrról közöltünk, valamint az egy-egy földesúrra vonatkozó sorok összegezését. A helynevek azonosítását az úrbérrendezés idejéhez legközelebb álló Lipszky-féle térkép­nek és repertóriumának 30 segítségével végez­tük el. Ha a névnek több nyelvű variánsa volt, az elnevezések közül mindig a magyar nyelv­ben használatos alakot választottuk. Az azo­nos nevek okozta félreértések elkerülése végett a megkülönböztetést elősegítő előtagokat min­30. Lipszky, Joannes: Mappa generális regni Hun­gariae . . . Pesthini, 1806 és Repertórium Loco­rum . . . Budae, 1808.

Next

/
Thumbnails
Contents