Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)
Bevezetés
tek között sem vállalkozhattunk. így kénytelenek voltunk lemondani az úrbéres földeknek és általában a paraszti földhasználatnak, gazdálkodásnak a rendezést megelőző helyzetére, körülményeire rávilágító kilenc pont fassiók és előzetes összeírások felhasználásáról. (Ez utóbbiak adatai egyébként is csak abban az esetben volnának igazán hasznosíthatók, ha a bennük felvett földeket jobbágyonként összevetnénk az úrbéri tabellák adataival.) El kellett tekintenünk ez alkalommal az irtásföldek és szőlők összeírásainak feldolgozásától is, noha ezeknek jelentős, helyenként döntő szerepük volt a parasztság gazdálkodásában. 22 (Ezek ugyanis az egy-egy helység határában levő irtást és szőlőt veszik számba, abból pedig sokszor nemcsak helybeli, hanem — különösen a szőlő esetében — másutt lakó személyek is birtokoltak egy-egy részt. Viszont az illető helység úrbéreseinek, vagy közülük egyeseknek, más helység vagy helységek határában is voltak szőlőik, irtásaik. Ezért minden egyes úrbérest meg kellene keresni az illető helység, meg a környékbeli helységek irtás- és szőlőösszeírásaiban, hogy összegezhessük irtásaikat és szőlőiket. Ez még akkor is roppant időrabló munka volna, ha a személyek azonosítása nem jelentene külön problémát. 23 ) 22. Szőlő nemcsak a híres borvidékeken, de úgyszólván minden falu határában volt, ahol a természeti viszonyok megengedték. Irtás útján a parasztok újabb és újabb területeket vontak be a művelésbe a XVIII. században és később is, úgyhogy az állandó visszaváltás és telki földhöz kapcsolás ellenére még a XIX. sz.-ban is számottevő irtásterületek voltak a jobbágyok kezén. A szőlőknek, illetve irtásoknak a parasztság megélhetésében betöltött szerepére, az úrbéres földekhez viszonyított arányára ld. Szabó István: A jobbágybirtok problémái 1848 — 49-ben (Tanulmányok a magyar parasztság történetéből. Bp. 1948.) 368 — 370. 1.; Soós Imre: Az úrbéri birtokrendezések eredményei Sopron megyében, Bp. 1941 ,,a jobbágyok magánszorgalmából a telki állományon kívül művelhetővé tett irtáseredetű ingatlanok" néven; Szántó Imre: A majorsági gazdálkodás uralkodóvá válása, a parasztság nagyarányú kisajátításának kezdetei (Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon 1711-1790. Bp. 1952. Szerk. Spira György) 261. 1. „a jobbágyok jogilag nem úrbéres jellegű földjei" néven; Szabad György: A tatai és gesztesi Esterházy uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra, Bp. 1957. 32 — 33. 1. „telkenkívüli állományba tartozó földek" néven; Sándor Pál: A jobbágybirtok történeti statisztikai vizsgálatához 1786 — 1853, Bp. 1961. 34 — 37. 1. „úrbéri birtokon kivüli jobbágy"' föld" néven. 23. Egyébként a kilenc kórdőpontra adott válaszok, a telki földek előzetes összeírásai, meg a szőlő- és irtásösszeírások meglehetősen nagy hiányokkal maradtak fenn a helytartótanács levéltárában. Az irtások mennyiségét egyes helyeken nem is írták Össze a megyei tisztviselők, hanem csupán létezésüket jegyezték fel az urbáriumban. Munkánk lényegében az urbáriumokból és az úrbéri tabellákból kigyűjtött, megfelelően csoportosított, illetve összevont és szükség esetén más forrásokból kiegészített adatokra épült. Az urbáriumokból és az úrbéri tabellákból azokat az adatokat állítottuk össze, amelyek az úrbéres népességre és telki földjeire meg földesuraira vonatkoznak. Az úrbéri tabelláknak a jobbágyok munka-, termény- és pénzszolgáltatásait közlő adatait mellőztük, mivel ezek a szolgáltatások mind a telkes jobbágyoknál, mind a házas és hazátlan zselléreknél egységesen voltak megállapítva, és így a közölt adatokból önként adódnak. Az úrbéri tabellákban — mint láttuk — egyenként vették számba az úrbéreseket, mégpedig a több földesúr alá tartozó helységekben földesurak szerint haladva. A helység adatait a tabella kitöltésekor nem összegezték; később azonban a helytartótanácshoz küldött példányokban elvégezték az összegezést, helyenként elég jelentős hibákkal. II. József rendeletére ugyanis a helytartótanács országos összesítést készített az úrbérrendezésről, amelybe minden egyes helység összegezett adatai bekerültek. 24 A tabelláknak ezt az összegezését nem használhattuk fel, nemcsak a számolási hibák miatt, hanem azért sem, mert a földesurak adatainak összeállíthatása érdekében a több földesúr alá tartozó helységekben földesuranként kellett összegeznünk a jobbágyok és telkeik adatait. Az összegezés alapján minden egyes helységben megkaptuk a telkes jobbágyok, házas és hazátlan zsellérek számát, valamint belső telkük, szántójuk és rétjük terjedelmét földesurak szerinti bontásban. A könnyebb áttekintés kedvéért kiszámítottuk az összes úrbéres számát, valamint a telki földek összterjedelmét is. A földadatok összesítésével kapcsolatban szólnunk kell az úrbérrendezéskor használt területmértékekről. Az úrbéri tabellákban a belső telek nagyságát pozsonyi mérőben (metreta Posoniensis), a szántóét holdban (jugerum), a rétét szekérben (currus), illetve kaszásban, vagy embervágóban (falcastrum) adták meg. Egy pozsonyi mérősnek általában kb. 600 négyszögöles területet tekintettek. A holdat Mária Terézia rendelkezése értelmében 1100, 1200, illetve 1300 négyszögöllel kellett számítani; ez tehát a kis vagy magyar hold volt. A szabályozást végző megyei tisztviselőknek a földek minősége alapján az osztálybasorolástól függetlenül kellett eldönteniük, hogy a helységek földjei 1100, 1200 vagy 1300 négyszögöllel 24. Ez a vaskos kötetet megtöltő országos összesítés az Országos Levéltárban, a Magyar Kancellária levéltárában található Acta generalia 1786. évi 3688 szám alatt. 20
