Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)
Somogy megye
Ezekből az adatokból — bár csak hozzávetőlegesen — következtethetünk a betelepítések arányára is. Eszerint a helységeknek 30%-a maradt csak telepítésmentes s 39%-a feltehetőleg új telepítés. Ha a vegyes kondíciójú községek lakóinak csak 1/3-át tekintjük is örökösnek, (pedig a 92 vegyes helységből 11-ben csak egy-két jobbágy volt szabad) az örökös kötöttségű jobbágyok számaránya így is 40% körül van Somogyban, vagyis kb. 5 470 úrbéres család személyes függőségben élt a földesurától. Somogyban 11 mezővárosnak minősített helység került úrbéri szabályozásra. E mezővárosok sok lakost számláló mezőgazdasági jellegű települések voltak. Úrbéres lakosságuk összetételében is a falu lakosságához hasonlított: kevés volta zsellér, az úrbéres népességnek csak 20%-a. (A községeknél 24%-a.) S hogy a lakosok foglalkozásukban sem különböztek a községek lakóitól, azt a földadatok aránya is igazolja: a megye úrbéres népességének 8,9%-a élt az összeírt mezővárosokban, s az összes úrbéres földnek 8,9%-át használta. Mint már a telekátlag vizsgálatánál is láttuk, pontosan olyan arányban jutott úrbéres föld a mezővárosiaknak, mint a községek úrbéres lakosságának. E mezővárosoknak később sem volt városias fejlődésük, sőt az idők folyamán mezővárosi jogállásuk megszűnt, s máig is nagyhatárú, népes községei a megyének. A következőkben rátérünk az úrbéres föld birtokosaira vonatkozó adataink vizsgálatára. E kérdés tárgyalásánál is a földadatokra támaszkodtunk: a világi és egyházi csoportokon belül a földesurak osztályozásánál az úrbéres föld nagyságát vettük alapul. (A részletes adatokat a bevezetés végén levő táblázatban közöljük.) Somogy megye úrbéres földjeinek több mint háromnegyede világi magánföldesurak tulajdonában volt. Közülük az öt 10 000 holdnál nagyobb birtokú földesúr: gróf Széchenyi Zsigmond, Festetics Kristóf, herceg Esterházy Miklós, báró Hunyadi János és gróf Niczky Kristóf rendelkezett a világi magánföldesurak birtokában levő földnek több mint felével, míg a nyolcvannégy 100 holdnál kisebb földesúr csak másfél %-ával. A 10 000 holdon felüli birtokosokon kívül jelentős birtokai voltak még az 1001 — 5000 holdas földesuraknak. Az egyházi földesurak közül csak a veszprémi püspökségnek volt 10 000 holdon felüli és a fehérvári őrkanonokságnak 5000 holdon felüli birtoka. Ez a két földesúr bírta az egyházi kézen levő földek 68,30%-át. Eredményeinket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a megye népességének több mint felét alkotó úrbéres lakosság használatában a megyei szántók, rétek és belsőségek egész állományának kb. a harmadrésze volt az úrbérrendezés idején. Az átlagos félteleknagyság a jobbágyság elég nagyfokú differenciálódását takarja, bár jelentős zsellérréteg kialakulásáról ekkor még nem beszélhetünk Somogyban. A megye területén óriási birtoktestek közé számos kisbirtok ékelődött, alig pár holdnyi úrbéres földdel. Hat nagybirtokos kezében összpontosult Somogy egész úrbéres területének több mint a fele, s tőlük függött az úrbéres népesség 44%-a. S bár az úrbéres földek megyei arányából a nagybirtokokon nagykiterjedésű allodiumok meglétére következtethetünk, a zsellérek csekély száma s a nagybirtok lassúbb telekosztódási folyamata arra mutat, hogy a majorsági gazdálkodás még nem volt fejlett, az árutermelés még kezdetleges volt az úrbérrendezés idején Somogy megyében.
